Eladó

Eladó

Az a jó ebben, hogy az ember itt az évek alatt sokat vitatkozik, és akár konfrontálódik is egymással, és mi Ferivel már elég sokszor, és elég sok mindent lebokszoltunk már, de mégis azt gondolom, hogy azért itt kialakult egy hang, ami Mácsais. Ránézek a képre, és tudom, hogy ezt a Feri csinálta, nem kellett néznem, hogy ki a szerző. A perspektíva és az objektív gyújtótávolságának a megválasztásával, a tökfödővel, a felhőkkel az egész nagyon hatásos, és emblematikus. Köszönöm szépen, nekem mesél ez a kép, arról is, amit Feri közölni akar itt, elég szomorú történet, és benne van a képben mindenféle duma nélkül. (hegyi)
értékelés:       

Hozzászólások

István, az a helyzet, hogy én szeretem a nagylátószöget, és a vörös szűrőt, mert szürreálissá teszik a fotót. Persze a mértéket néha nehéz eltalálni. Ezen a képen még a talaj íve is rájátszik a torzításra.

Feri hasonlata Gyűrűfűvel sokkal találóbb mint elsőre gondolnánk... :( Nem tudom ki mennyire ismeri a sztorit, de ott is volt a kihalás után a 90-es években egy szépreményű újrakezdés (ökofalut akartak belőle csinálni), nagy álmok -- és aztán jött a rideg valóság. Nem csak gazdasági realitások miatt, hanem tudomásom szerint emberileg is volt probléma rengeteg...

Sajnos vidéken egyre gyakoribb ez a tábla... És még mindig vannak akik megveszik valami valami vadromantikus álomból kifolyólag, hogy nekik majd jó lesz, holott az egész lényük, viselkedésük, belső működésük nem oda való... Nem tudnak igazán gyökeret ereszteni, és sosem lesznek ott otthon igazán. Nekem valahogy az elmúló idő sugárzik legerősebben a képben...

Komolyan fájdalmas olvasni a soraidat! A képről a "kerek világ" jut eszembe, bár ott van az eladó tábla is, nehéz nem elolvasni és megérteni ami azon áll. De a tér görbítése számomra - ez fontos, hogy számomra - itt valahogy felemeli a nehéz sorstól a történetet. Látható ez a kerek, elképzelt idill és látható egy eladó tábla, amely ha érthető is minden nyelven, kettősük inkább - számomra - az öniróniában oldható. Azt is hittem, hogy te vagy ott... Emlékképeim, és kötődéseim miatt számomra nagyon fájdalmas ez a szembesülés, de a fotóról nem ezt a súlyt éreztem, hanem ezen súly teherviselésnek erejét. Nem a reménytelenséget, hanem az elpusztíthatatlanságot. Lehet, hogy a süveg csinálja ezt a dacos ellenállás érzetet...?

Ez a kép tavaly tavasszal készült. Kihalt lakója a háznak, és az unokák árulták, akik egyébként külföldön élnek. Akkorra már a kicsi falunk fiatalságának a fele nyugat-Európában dolgozott. Így ez a kis falu ahol mindég egyensúlyban voltak a születések és a halálozások, most ... hát remélem nem jut Gyűrűfű sorsára. És egy egész országnak juthat olyan sors mint Gyűrűfűnek?

Valahogy nem a szociográfiát érzem - holott szociográfiai üzenetét nagyon jól értem, azt hiszem. Talán az extra nagylátószög technikai játéka ludas ebben, mert nem lépem át miatta azt az intim határt, ami a szociográfiákban meggyőz. De eltekintve a leckétől, és mint "csak" fotót szemlélve, nagyon eltalál a kép, mert pont az előzőek miatt érzek benne egy nagyon finom groteszket, humort, amely intellektuális magaslatba emeli a szimpla panaszt. Vagyhogymondjamnabocsánatérte...

Új hozzászólás