Az ötletet abszolút díjazom, a technikával még lehet haladni. Azt gondolom, hogy most annyira sötétre vetted a tónusokat, bár értem, hogy ennek van egy olyan szükségessége, hogy a környezetet minél inkább takarja az ember, de most nekem a középtónusok is elvesznek. Ha megfigyeljük, akkor a kézen fekvő fények szépek, a spaklin lévő fények is szépek, de a profilon, az arcon lévő fények már kevesek, ott már kezdünk becsukódni, és annyira visszahúzódni, hogy az már nekem sok. Még egy dolog: Nem nagyon értem azt, hogy miért hagytál ennyit baloldalt, hogyha jobboldalon ennyire határozottan sokkolóan vágsz? A jobboldali tömegből kellene nekem még legalább egy ujjnyi, ugyanis a hajnak a ritmusa benne maradhatott volna, máshová kerül akkor a tekintet, az egész tud adni egy olyan üzenetet, ami mozgásában is belső dinamikát hordoz a képhatáron belül, most ez, ezzel a kiszorítottsággal nem működik. Ez akkor működhetne ebben a formában, ha egy nagyon határozott döntéssel a kép alsó régióiból is vágsz, majdnem a kép felénél, csak ezt a 3 ujjat meghagyva, és kész, nem kell a kézfej, nem kell a haj, nem kell a csukló, nem kell a ruha, semmi. A 3 ujjnál már vágsz, és akkor azt mondom, hogy az egy érdekes, és izgalmas felvetés. De ha ekkora tömeget mozgatsz meg a csuklóval és a kézzel, akkor ennek valamilyen ellensúlyát kell hozni, mert így az egész elforog, kidől jobbra. Ha nem nagy kérés, egyrészt próbáld ki, amit mondok, másrészt meg próbáljunk meg egy ismétlést létrehozni akár ezzel, mert érdemes lenne. Az ötlet nagyon jó, és tetszik, és ezzel lehetne jól dolgozni, tehát én ezt abszolút díjaznám. Azért kérek most ismétlést, mert arra törekszünk, hogy egy-egy utat végig tudjunk futni, és ne álljunk meg a felénél. (hegyi)