Nekem okés ez a portré, ami az arcot és a közvetlen környezetét illeti, nekem meggyőző a mélységélesség is. Kifejező, átjön az emberből valami a munka-riporton keresztül is, a szeme beszédes.

Ami feltűnik a fejtető vágása és jobb oldalt a nagy részt foglaló életlen növényminta. Előbbi zavar, utóbbi elviszi a figyelmem.

Feri, ne marháskodj, állíttasd be a monitorod.

Bocs Zsolt, szerintem nem szerencsés a MÚOSZ elnökét fogatlanul mutatni. Ha egy újságírót mutatsz fogatlanul, az más. Az poén.

Kontraszt emelés alig. A mély tónusok vannak emelve, hogy ne legyen lapos, ennyi történt, ugyanis nagyon kemények voltak a fények eleve, a helyszín adott, az idő max 2 perc, ebből kellett dolgozni, nem műtermi körülmények között.

Hát, szerintem nem annyira. Volt a Látszótéren egy ifjabb fotós, akit Zsolt folyamatosan korholt - teljesen jogosan - a fölösleges roncsolásokért. Ez különösen igaz egy portré esetében. Azt persze értem, hogy valami erőt akarunk adni a portrénak, de ha az nincs benne, akkor a kontraszt gomb nem segít.

Portréalanyod mondani szeretne valamit, szólni szeretne hozzám is - ez jön nekem erről a portréról. Persze, olvasom, hogy az úr mellesleg a MÚOSZ elnöke is, így könnyű helyzetben vagyok, ezzel a biztonsági kötél infóval, hiszen mit csinálne egy újságíró szövetség elnöke, mint hogy közölni akarna? :) No, de maga a felfedezés, hogy miként irányítod képileg a gondolat átvitelét, az mindenképpen arra sarkallt, hogy azért ezt szóvá is tegyem :))
Remek portré!