Zsolt, a költészet és a költő azért más tartalmú kifejezések :) De a lényeg amit mondani szeretem volna, az a személyes pillanatok érzelmi megfogalmazása körül mozog.

Azért az alanyi költő, az más. Ő csak magáról tud írni, alfa és ómega tenmaga. Én úgy gondolom, hogy az önarckép az egyfajta helyzetelemzés, pillanatkép, összefoglalás, de a cél nem az önmagasztalás.

Noémi felvetése kapcsán gondolkodtam, hogy mégis, mi lehet az oka ennek a kettősségnek, de végül is a nézőpont is kettős. Hogy bizonyos szempontból távol vannak egymástól a megfogalmazások, az pedig sok mindnen múlik, de talán azon leginkább hogy az önportrékon mit szeretnénk elmondani, illetve mi látható rajtunk ránézésre egy adott pillanatban. Ha talán a nap minden órájában készíthetne valaki egy fotót valakiről, akkor is egészen biztosan más kép rajzolódik ki, mint egy baráti könnyű délutánon.

No és az sem lehetetlen (ez már csak továbbelmélkedés, fotóművészeti előtanulmányok nélkül), hogyha létezik úgynevezett alanyi költészet, akkor létezhet alanyi fotográfia is (vagyhogymondjam), ahol a fotós leginkább akkor kattint, amikor valami olyan személyi és személyes behatás éri.

Köszönöm az értékes és érdekes gondolatokat Noémi!

Én azt hiszem Zsolt, hogy Hajgató Noémi megfogta a lényeget, jó kis elemzést írt. Kérdezd meg tőle, hány krumplivirágot adna rá, és szerintem tedd ki a kép alá az elemzés helyére. :)

Mennyire más benyomást kelt ez a portré Istvánról, mint az ő önportréi! Ráadásul, a hozzászólásaiból én ezt vagyok hajlamos elhinni. :)
De ez normális dolog amúgy. :) Olvastam egy kísérletről, amelybe egy-egy emberről készült portrékből kellett kiválasztani önmagának is és az ismerőseinek is a legjobbat. Különös módon az adott személy rendre a tükrözött képet választotta, a többiek pedig a róla készült simát. Mindenki azt, amit látni szokott, mert mivel egyikünk arca sem tökéletesen szimmetrikus, az ellentétes kép torznak tűnik. Érdekes, nem?
De ez még mind semmi, szerintem nem is a szimmetriáról van csak szó. Hiszen ki a csuda szokta magát tükörben nézegetni széles jó kedvében, vagy dühében, vagy stb. stb.? Lehet ezért is mások az önportréink, mert a tükörből mindig csak egy épp belenéző kép néz vissza... :)

Filmes cuccos műszemcsék. :) NIK silver efex pro az, amivel ha kell, a szemcsét, tónust lehet nyektetni. Itt kellett, 6400 ISO azért a d700-nak is határeset.

Nekem tetszik, István arcát eddig mindig másképp láttam. Közeli érzetet kelt bennem a kép, a vágás miatt is, azt érzem, hogy a jó határon van, ami ehhez a kicsit visszafogott, de közvetlen arckifejezéshez, jól passzoló közelséget arányoz.

Ez filmes cucc volt, vagy műszemcsék vannak rajta?

én ma mindent nehezen, de igyekszem :D

Ejnomár Zsolt! :) Nagyon jó a fotó és örülök neki! A viccet Csaba hozzászólására írtam! Érted? :)) Ha nem, az se baj, szót sem érdemel... :))

fú de diplomatikus.

:))) mindig azt hiszem, hogy érthető vagyok.
Komolyra fordítva, nekem a fotóval semmi bajom :)))

Modellke szóvivője, alias Ányesz szerint: JÓ.

Na de modellkém, jó, szar, elmegy, mi van?

Köszi! Zsoltnak is :-D

Nekem nagyon tetszik. Tök jó lett!