Nagyon örülök annak, hogy valaki elkezd ezzel a leckével foglalkozni, és az is fontos, hogy nem a könnyen bejárható utat választja a szerző, hanem egy férfi aktot mutat. A képet én most egy tanulmánynak fogom fel, abban az értelemben, ami egyrészt magának a póznak is a tanulmánya, másrészt pedig a világításé is. Nagyon szépek a tónusok, de talán a csúcsfényekből – a vállnál és a deréknál – kevesebb is elég lenne. Nézd meg, ha az ujjaddal ezt a két részt letakarod, akkor egyből elkezd élni a hát, és ami igazán izgalmas, az a hátnál kezdődik, azt lássuk be. Azok a surlófények adják meg az egésznek a struktúráját és a dinamikáját, azt, hogy ez a modell innen bármikor felpattanhat, miközben egy nyugalmas pozíciót keres, és ennek az ellentéte, ennek a dinamikája az, ami ezt a képet mozgatja. Ami a csípőt illeti, és a fenék részt, hát, azt gondolom, hogy az is attól válik furcsává, és itt olvastam azért a kommenteket, ahol ennek a többiek is adtak némi hangot, ez szintén a világítás kérdése, ha a deréknál kevesebb fényt kap, akkor más hangsúly kerül a fenékre, és akkor már nem biztos, hogy ennyire furcsának hat a félig kifordult póz. Ugyanis értelmét kell találni annak, hogy miért is ebben a pózban készül el egy kép, és nagyon szép az az ellentét, ahogy a test ellentétes oldalait mozgatod meg, tehát a jobb lábat és a bal vállat, és ez egy jó ritmus. Ebben a képben, ami nekem nagy kérdés, az a világítás. A másik kérdés: a fejnél lévő kéz olyan furcsán csonkolódik. Arra azért figyeljünk, hogy ha csonkolunk, akkor inkább futtassuk ki képhatáron kívülre egy testrészt, mint ahogy ezt a lábnál megtetted, de így, hogy képhatáron belül marad, és takarás miatt csonkolódik, így már anatómiai problémát vet fel. Úgyhogy azt mondom, hogy dolgozz ezzel tovább, van mit javítani, de megadom a 3 csillagot, mert jó érzékkel dolgozol az akttal, ami csak látszólag könnyű dolog, a valóságban azért ehhez kell kurázsi. (hegyi)
értékelés: