Ezt a képet átteszem a tárgyfotóba, azt is megmondom, hogy miért. (Egyébként határán billeg a reklámnak.) A csendélet lecke másról szól, az valami olyan pillanatot akar megragadni, ami túlmutat önmagán. Megtalálni az egyediben az általánost, azt, ami továbbvihető és átadható a nézőnek. Ezt ebben most nem érzem. Esztétikailag ezek a tárgyak más kategóriát képviselnek, mint ami egy csendéletben jól megrajzolható. Elfogadom a kockás abroszt, megnehezítetted vele a dolgodat, de nincs vele baj. A flakonok viszont önmagukban eldöntendőnek kell legyen, hogy felismerhetőek legyenek, mert akkor legyen a szöveg rajta, de elmegyünk a reklámfotó felé, vagy pedig, mint itt a bal oldalon, tulajdonképpen csak a flakonságát mutatjuk, de nem azt, hogy most ez milyen típus. Figyelni kell arra, hogy a szöveg abszolút szétveri az egészet, tehát nem a szövegre utazunk. Akkor utazunk a szövegre, ha reklámfotót csinálunk a Gilette–nek, az egy másik kérdés lenne, de akkor meg mit keres ott a másik termék? Akkor csak Gilette legyen rajta. Ami viszont a fő baj, és ezt nem is értem igazán, hogy levágtad az egyik szereplőt, de mi ennek az oka? A fényfestéssel sem nagyon tudom, hogy mit akarunk csinálni azon kívül, hogy bekapcsoltunk egy lámpát. A fényfestés fontos, de szerintem még korai eszköz. Ahhoz, hogy a fényfestéssel elkezdjünk dolgozni, jó lenne eljutni legalább a 30-40. lecke köré, mert utána már evidens lesz, hogy mikor és hol alkalmazzuk. Itt most valamiért odakerült, de nem nagyon látom az indokát. Mit akar ez mutatni? A sebességet talán, a mozgást, hogy borotválkozunk? De hát mindehhez képest akkor nagyon nyugalmas az, ahogy ez a borotva nekidől annak a narancssárga flakonnak, tehát, az ellentmond ennek a dinamikának. Úgyhogy sajnos nem tudok mit csinálni a képpel. Azért nem, mert kompozícióban lötyög, miközben felcsúszott az egész, olyan, mintha az állványom elmozdult volna a gép, és a keresőmezőből kicsúszott volna a téma. Nem nagyon látom át, hogy mire akart kimenni most a fuvar. (hegyi)