Alakos önportré

Alakos önportré

Érdekesek ezek a játékok. Van ebben nekem egy kis Magritte–i íz, René Magritte figurái, vagy meglátásai hasonlatosak egy kicsit nekem. A beállítás is jó, bár azt gondolom, hogy egy kicsit szűk. Valamiért nagyon körbevágtad a figurákat, még szerencse, hogy a felső résznél nem vagyunk ennyire szigorúak, de ott meg elég szerencsétlen a vágás. Nyilván függ ez attól is, hogy milyen méretű a szoba, hogy hogy férünk el a fényképezőgéppel, de én azt gondolom, hogy érdemes lenne odafigyelni arra, hogy kell, hogy legyen levegője, tere, atmoszférája ennek az egésznek. Azt érzem, hogy ez egy üres helyszín, de ezt csak sejtem, meg kéne erről bizonyosodnom, és nem hagyod, mert annyira szűkre vágtad az egészet. Az ötlet rendben van. Ha ez megismételhető lenne úgy, hogy ezt újragondolod ebben az értelemben, akkor én azt mondom, hogy érdemes lenne ezzel kezdeni még valamit, ugyanis maga az üzenet jó. Ha ez ismételhető, akkor ezt kérem, ha nem, akkor 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Köszönöm István, hogy ennyi időt, figyelmet szenteltél ennek a képnek, és a hozzászólásod megírásának.
A francia sakk nekem nem is ötlött fel, de valóban, nagyon sokféleképpen lehet értelmezni egy-egy látványt.
Az öltönyösnél sajnos valóban kis technikai hiba van. Bár derítettem is, meg még fényeket is gyújtottam, de az ablakon beáramló fénymennyiséget nehéz kiegyenlíteni. Jó vakum nincs, rosszat meg inkább nem használok. Kicsit próba is ez a kép, a fények szempontjából. A felhős, ablakos hátteret kicsit védjegyemül is gondoltam. Persze ezek csak kis szösszenetek, majd még alakul. Berendezhettem volna éppen úgy is, hogy az egyik fal lett volna a háttér, és akkor kiegyenlítettebb fényviszonyok lehettek volna. Lehet, hogy alkalomadtán még megcsinálom úgy is.
Igen a háttér akár zavaró is lehet. Ha megcsinálom semleges háttérrel, meglátjuk. Csak akkorra meg már el fog veszni az újdonság ereje. Valami csavar kellene bele, hogy újra hatásos lehessen.
Köszi, a cím valóban kis adalék még hozzá. Általában nem adok címet a képeimnek, de a jó cím, néha azért tud némi pluszt tenni a képhez.

Azonnal bevonzza a nézőt a fotód, és rögtön érthető sok-sok párhuzam! A sakk, a szellemi tusakodás eszközeként, a világos-sötét párharc, az munka-szabadidő, a feszes határozott, a laza hétköznapi, és így tovább. Mivel egész alakos portréba küldted (nagyon szellemes címmel :) én Rád értem a párhuzamot is - az egyéb univerzális üzenetek mellett - úgy, hogy mit aki vesztésre áll a szabadidejét tekintve, de egyértelmű, hogy mivel foglalkozna szívesebben. Én így tudok azonosulni e fotóval :)) De mondom, minél többet nézem, annál több réteg-párhuzam hullik le. Jó, hogy leszedtél minden felesleget, vagy hogy ilyen helyet választottál. Azt nem tudom, hogy az öltönyös magadon a gyengébb képi minőség technológiai akadály vagy hiba-e, vagy netalán hologramikus jelleget szerettél volna kölcsönözni a sötét öltönyösnek - vagy csak a monitorom van ennyire rosszul kalibrálva, hogy kijön. Tetszik a választott perspektíva is, egy előző fotód alapján érteni vélem hogy fontosak lehetnek a felhők is, a háttérben feltárulkozó tér is, bár jelenleg az erős világos folt a tekintetem a fő témáról mindig felrántja. A fotó szellemi munkája, humora, komolysága, bölcselete nekem nagyon tetszik, a beállítása, megközelítése is nagyon tetszik, az említett két technikai dolog tűnt ki nekem.

Már nem annyira a fotó univerzumában írom, hanem aki a sakkot is látja, hogy a képen látható sakk szituáció csak úgy jöhet létre, ha a világos kamikaze akciót folytat, vagyis mintha francia sakkot játszanál éppen. De ez meg megfordítja az egész kép értelmezését, mert ott ugye az nyer, akinek leütik mielőbb az összes bábuját, következésképpen ez magyarázhatja az öltönyös gondterhelt, elgondolkodó beállítását... :))

Szumma, szellemes, ötletes fotó, jó játék, érthető üzenetek, nekem tetszik! :))

Köszönöm Zoli a kitüntető figyelmet.

Nekem is nagyon tetszik, a kiemelések, a részletek eltüntetése miatt. Erősen ráviszi a figyelmet az emberekre és arra a kevés kellékre, ezek viszonyára, ezt irigylésre méltóan jól csináltad, szerintem nagyon tudatos kép (ez is, mint a karbafont önportréd is), gratula! :)

Köszönöm Zoli a nagyon részletes hozzászólásod.
Jók az észrevételek, gondolatok, noha meg kell mondjam, hogy én magam nem is gondoltam bele ennyi mindent, de teljesen egyet tudok a gondolataiddal, érzéseiddel érteni.
( - Persze könnyű, egyetérteni, ha dicséret van benne.)

Ez nagyon ötletes Gábor! Tetszik ahogy a beöltöztél a két szerepre, és nem csak a sötét világos párhuzamot húztad meg élesen (részleteiben is nagyon a helyén van), hanem ezen túl is mutat a kép számomra: itt van a kisember aki vesztésre áll a partiban (életben) és a nagyember aki fölé magasodik, és mindent visz... És ezzel a kérdéssel még lehet tovább sakkozni magamban.

A sötét nyerésre áll, de mindeközben mégis valahogy lazábbnak, kevésbé gondterheltnek érzem a kisembert. Mintha neki játék lenne az egész sakk, ami végülis egy hatalmi harc. És mint ilyen érthető, ha jobban érdekli a nagymenőt a hatalom maga, a kcisit meg a játék öröme. A játszma láthatóan a kisember terepén zajlik -- l. bútorzat, az szoba, a külvilág inkább semleges hangulatot áraszt.

Elképzeltem mennyire más lenne ez egy barokkosan berendezett teremben, meg egy klasszikus panelszobában. Tippem szerint rengeteget változtatna a hangsúlyokon a környezet, gondolom ezért lett ez a képen ennyire steril, semleges.

Nagyon tetszik!

Új hozzászólás