Nagyon örülök annak, hogy Sándor küldött be képet, mert nagyon hiányolom őt a Látszótérről, és nagyon remélem azt, hogy ez nem csak egy fellángolás, hanem további munkákat is kaphatunk tőle újra. A leiratban az áll, hogy miattam történt, nem baj, de történjen majd ez magunk miatt is, mert ez a közösség arról szól, hogy mi megteremtjük a lehetőségét technikailag és formailag annak, hogy ti kommunikálhassatok egymással. És ezt a kommunikációt nem végezhetjük el helyettetek, ehhez viszont szükség van a képekre. Ez a betyárosan félrecsapott kis sapka nagyon tetszik, jók a színek, és az egésznek van egy nagyon jó dinamikája. Az arc gesztusa nekem nagyon sok mindenről mesél, egy egész történet benne van ebben a képben. Elszöktem otthonról a haverokkal bulizni még egy utolsót, bocsi anya, de engedd meg, hogy a nyárból egy pár napot együtt tölthessek a haverokkal, ez jön le nekem. Egy kicsit szerencsétlenek vagyunk, kicsit félrecsúsznak a dolgaink, de a kötődés megvan, és van egy fajta gyónás jellege ennek a képnek. Nyilván mindenkinek mást mutathat, de nekem ez jött le. A háttér is érthető, vízparti helyzet, talán egy árusító pultot látunk a háttérben, az is egyértelmű, hogy nem a bulizós csapathoz tarozunk ebben az esetben, hanem a kiszolgálókhoz, azokhoz, akik megteremtik a lehetőséget ahhoz, hogy mások szórakozzanak. Hogy ez most egy árusítói, vagy egy építői helyzet, ezt nem tudom megmondani, de mindenesetre az üzenet rendben van. Kedves Sándor, kérlek, hogy ne hanyagold a Látszóteret! (hegyi)
értékelés: