Olyan volt...mint régen...csak közben annyi minden történt...

Pedig nagyon korán reggel volt ahhoz képest, hogy mennyire korán feküdtünk le.

Tetszik ez a portré, még szobafalon is el tudnám képzelni. Érdekes, hogy a vizszintessége is megfogott, ez valahogy nagyon rendben van a szemüveggel és az arccal - a természetes asszimetriája ellenére - illetve még a képzeletbeli könyökök is hozzák a nyugodt testtartást.

A szemüvegkeretnek a szemet éppen nem takarása és a kéznek az ajkakat éppen nem takarása jó játék, az arckifejezés pedig közelséget hoz szerintem - gratula.