Hamarost! Igyekszem!
A 70-es évek francia filmjei jutnak eszembe erről a képről, de akár mondhatnám azt is, hogy Az ötödik Sally című könyv. Mind a kettő másért jut eszembe. Az egyik inkább a lírai megközelítés, a drámaiság, a történetmesélés részéről, míg a könyv inkább a formai megoldás miatt. Nyilvánvaló, hogy a néző először a formával szembesül, azzal, hogy több arcot, több portrét lát szemmel láthatóan ugyanattól az embertől, és ezzel valamit úgymond kell kezdeni. Miért van belőle négy? Persze, az első megoldás az, hogy itt egy tükör van, és a tükörben szemlélődök, ugyanakkor a nézőpont egy külső szemlélőé, tehát én magam, mint néző, a kukkoló szerepébe kerülök, ráadásul nagyon intim közelségbe. Kevesebb a távolság, mint karnyújtásnyi. A kérdés az, hogy vajon ezzel a néző belekerülhet-e a személyes történetbe attól, hogy ennyire közel vagyunk? És valószínű, hogy a tónusok, a kép tömegelosztása, tehát azok a másodlagos üzenet irányok lesznek a megfejtéshez segítő irányok, amik arra sarkallják a nézőt, hogy kezdjen valamit a saját történetével. Tehát, miközben ez egy lenyomat, és Éva önarcképei közül az egyik legerősebb önarckép, valami olyan játékot játszik velünk, ami a kollektív tudattalanunkból előhív olyan mintákat, amit nem is biztos, hogy saját magunkon figyeltünk meg, hanem akár anyánkon, nővérünkön, feleségünkön, barátnőnkön, tehát azokon az embereken, akik a környezetünkben fellelhetőek voltak. És itt akár egy olyan helyzetet is hozhatok, mint minta, ami egy reggeli sminkelés megfigyelése véletlenül, hogy a nővérem éppen keni a fejére a szemhéjkontúrt, és nagyon elmélyült, nagyon odafigyelő, ugyanakkor mégsem csak a műveletsorral van elfoglalva, hanem valami belső megfejtésre is rádöbben, valamilyen belső történettel is szembesül. Ez nagyon erősen látszik a képen, ugyanakkor az, hogy mi ez a gondolatiság, azt nem közli a szerző, és ezzel nincsen semmi baj, hiszen a titok titok marad, mint ahogy az életben is nagyon sokszor. Én örülök ennek a képnek, és arra szeretném Évát kérni, hogy kicsit majd a formára figyeljen jobban, és a technikából meg amit lehet, hozzon ki. (hegyi)
értékelés:
Ennek a képnek az elemzése mikor kerül fel? mert már olyan kíváncsi vagyok rá hogy lyukas mindkét oldalam :-)
Szia! két képből készült de mindkettő képen két arc látható. Amúgy igazad van az egyik lemaradhatna, de most valahogy ez a nézzünk a tükörbe dolgot akartam erőltetni. akkor a kivitelezés nem lett tökéletes, majd remélem legközelebb jobban összerakom.
Én nagyon szeretem a fekete-fehér szendvics(jellegű) fotókat, ez is szellemes. Ebben is az a vonzó nekem, hogy ad egy, a teljes képből jövő, kicsit a tudattalanra ható összhatást és mellett szinte külön csatornán jönnek az agyba a tisztábban felismerhető részek hatásai, mint pl. a halványabb, középen lévő arcrészlet.
Nem tudom szendvics-e, tehát hogy két képből készült vagy valami üveg-tükör kombinációja ez a kép, de ha kettőből, akkor én lehagytam volna a bal oldalon legkívül lévő arcrészt, leginkább a sűrű átfedések miatt. Így három arc maradt volna, egy tükörkép-páros és középen a "szllemesebb" arc.
Izgalmas, köszi. :)
Évi nem azt írtam trükközött, hanem azt hogy tükrözött. :) Tehát fel sem vetődött bennem a digitmanip. Tudod, a tükör tükröz, a bűvész az aki trükköz. :)
Igazából ez nem megtükrözött kép, legalábbis nem digitálisan:) Egész egyszerűen belenéztem a tükörbe, a kezben lévő mobilt pedig a tükörrel egy sikba emeltem és oldalról katt. Aztán persze hol az egyik, hol a másik én maradt le jobban a képről:) De a nyers képen jobban látszik, hogy a tükörképem kicsit torzul, nem tisztán éles.
Naná, hogy néznék, ha velem szembe jönne a másom :D Csak szerintem butábban néznék :D
De amúgy igen, talán ezt a jééé, ilyen vagyok, ez vagyok, dolgot akartam megmutatni.
Nekem ez nagyon érdekes kép... Néztem már egy ideje, nem tudtam miben rejlik a hatása, a titka. Most sem tudom. :)
De mindig meglep mennyire mást most ha megtükrözök egy képet... A jobb oldali arcod erősen rácsodálkozik a baloldalira, picit olyan "jé ilyen vagyok?" stílben, holott ő a tükörkép, és a másik az "eredeti". Akkor csodálkoznál ennyire őszintén magadon, ha... ...ha például leklónoznának, és bemutatnák Neked KlónÉvit... Az egészhez talán egy tapintó, érintő ujj gesztusa kellene még szerintem, de így is nagyon "érezhető" kép.
Kíváncsi vagyok...de aztán lehet nem kéne :):)