Talán a háttérben lévő dolgok azok, amik az álmokat lettek volna hivatottak ábrázolni, de megint azt mondom, hogy a vágás az, ami bizonytalanná teszi ezt a képet nekem. Ahhoz, hogy ez jól tudjon működni, többet kellene adni a nyak részből, ott kritikusnak érzem a vágást. Gyönyörű nyaka van ennek a hölgynek, ezt ki kell használni, és tudni kell ábrázolni, ott egy másfél ujjnyi legalább lemaradt. És ha ott már mozdítunk ezen az egészen, akkor ezt a feslő régióval is meg kell tenni, ott is kellene még valamennyit adni. Tehát most alul felül nekem ez szűk. De a gesztus, a tekintet, az egésznek a formai megjelenítése rendben van. Még egy dolgot hadd tegyek hozzá: ha megfigyeljük a fejet, akkor az a tónusrend lenne szerintem a követendő és üdvös, ami a homloknál és a szemeknél megtörténik, ami az arccsontnál, a nyaknál van, az már nekem fényben egy picit sok. Ott már elvesztettünk a tónusrendből annyit, hogy úgy kilökődik ebből a rendből ez az egész. Ha letakarod az ujjaddal az orr alatti részt, akkor látod, hogy maga a homlok és a szemek mennyire jól ritmizálnak az összes többi képelemmel, ugyanakkor az a rész, amit letakartál, túlságosan világos, egy-két tónusértékkel lehetne sötétebb. Az, hogy valamit keményre, lágyra, milyenre "hívunk", azaz mi az a tónusrend, amit alkalmazunk, különösen porté esetében nagyon fontos, a személyiséggel kell összehozni, ami nem jelenti, hogy ne lehetne ellentétes dolgokat alkalmazni, de azért jó, ha ennek oka, indoka van. (hegyi)
értékelés: