Én azon gondolkodtam, hogy hogyan lehet direkt ilyen életlen képet készíteni, amikor egyszerűen ilyet akarnál, merthogy ez fejezi ki azt, amilyen az érzésed. Szóval így!
Én azon gondolkodtam, hogy hogyan lehet direkt ilyen életlen képet készíteni, amikor egyszerűen ilyet akarnál, merthogy ez fejezi ki azt, amilyen az érzésed. Szóval így!
A póz volt meg, a tekintet, a többi bevallom nem érdekelt igazán, mármint ami az élességet illeti. Két kép készült, ez, és egy éles, az éles nem érdekelt. Amúgy valószínű, hogy az élességállító basz nem volt elég gyors, vagyis én forszíroztam, hogy exponáljon, mielőtt ő végzett volna a matekkal.
Azt gondolom, hogy a fényképezés legalább annyira szól a kiválasztásról, mint az exponálásról. Amikor valamit lát az ember, ahhoz kapcsolódik egy érzet. Hangulat. És ehhez jó esetben megtalálja az eszközt, a formát. ma már bele sem kell nézni a keresőbe, hasmánt is lehet képet lőni. A többit a gép megoldja. tele vagyunk automatikákkal. A kérdés az, hogy ezeket mikor használjuk, mire, és mikor mondjuk azt, hogy a fenébe a tűéles ügyekkel, nekem EZ kell. Aztán persze jogosan lehet vitatni, hogy vajon kiállja-e az idő próbáját, hogy amit én ott akkor éreztem, azt erősíti vagy sem az, amit formailag hozzátettem, vagy elvettem. Hogy képileg mi az, ami a metafora, mi az, ami képes hordozóként viselkedni, azt nem lehet szerintem matematikailag körbeírni - ha lehetne, akkor ember nélkül is menne a dolog.
Aztán meg nyilván van, aki azt mondja, hogy mindez semmi. Kevés. Pontatlan. Én ezt így tudtam megfogalmazni.
Fel sem tűnt alul a bajsza, annyira világos ott a háttér.
Ezt az életlenséget direkt csináltad, láttad mennyire lesz éles a szeme és a többi, vagy egyszerűen rossz helyre fókuszált az automatika, vagy esetleg a manuális fókusz volt eltekerve és gyorsan akartál kattintani?
HA vágunk, belevágunk a bajszába, ami az egyetlen megmaradt dísze. A jobb oldalt jól érzed, azért van, hogy úgymond mozdulhasson arra - nem fog, de reméled. Egyébként ebből ez volt az első, aztán készült egy, ami úgymond korrekt, élességben is, kompozícióban is. A fene akart korrekt lenni.
Nagyon szuggesztív ezekkel a szemekkel és kicsit alvadtvérszínű foltokkal. Hány képet csináltál, amíg ilyen jó pozícióban tudtad elkapni? :)
Az arányok kicsit vibrálók nekem, mert mintha soknak is tűnne, tehát elbírna valamennyi vágást az alja, jobb széle, de a meghagyott tér a magányt is kifejezi - úgyhogy érdekes, kicsit labilitást tükröz nekem. Ami végülis passzol a betegséghez...
Ja, direkt aligha. Élő szereplővel mindig kétséges az eredmény, hiszen a macska elmozdul, akár csak oldalra és már elmegy a fenébe az egész. Ezzel az van, hogy ha nem sikerül, akkor az ember legközelebb újra megpróbálja - ha van legközelebb.