Muskátli, avagy merre vagy?

Muskátli, avagy merre vagy?

Hahó Látszótér újra! Úgy gondoltam most már tényleg ideje feltölteni valamit, vagy fotózgatni kicsit. Tavaly télen ugyan ezt megígértem (még a találkozón), hogy igyekszem, felrakni egy-egy képet, ahogy időm engedi, meg hát, "hiányzom a térről":). Erre mégsem került sor, ezúton is sajnálom.

Ez a kép két leckének is megfelelt volna (lehet, hogy több is, de ez a kettő szúrta ki a szemem, barátság és házi kedvenc. Mégis úgy döntöttem, hogy ide rakom fel, mert számomra ez a kép jobban tükrözi a barátságot, mert története is van ennek a kiscicának.
A cica a testvéremé, aki szerint a neve Bogyó, de igazából Borisz névre hallgat. Én természetesen nem rajongok ezért a cicáért, és ugyanez bármelyik másik macskáról is elmondható. Szóval térjünk a lényegre. Borisz mellé találtunk egy másik kiscicát is, Micikét, bár szerintem a Bálint név találóbb rá, annak ellenére, hogy kislány. Borisz eleinte, emberi megállapítás szerint nagyon félt attól, hogy majd ez a "jött-ment" Micike kitúrja a helyéről. Állandóan ölték egymást, bár az is lehet, hogy náluk ilyen a játék. Mivel nem értek a macskákhoz, ezért nem tudom... Aztán később kezdett kialakulni köztük a barátság, együtt szöktek el, és sokadik keresésre, együtt tértek vissza. Mindkettőjüknek volt kis csilingelő nyakörve. Azonban előző héten a csilingelős nyakörv már nem csilingelt tovább... Az eset két kutyának volt köszönhető. Ezúton is jó étvágyat Micikéhez! Az eset engem nem vitt mélypontra, nem nőtt annyira a szívemhez a cica, bár én is megsirattam.
Kiültem a teraszra Boriszhoz. Meghökkentő egy tett tőlem. De ahogy kinéztem az ablakon és láttam, hogy keresi a barátját, a legjobb barátját, aki már nem keresi őt többé, engem is elfogott a zokogás. Így hát kiültem, mellé, és engedtem, had doromboljon nekem dörgölőzve. Mert tudom, milyen az, ha az embert nem keresi a legjobb barátja, ha nincs kivel megosztani a gondjait, vagy örömeit.
Sajnos azóta Borisz is elcsavargott. Még talán engem bosszant a legjobban, hogy reggel nem lehet kimenni tőle az ajtón, vagy nem lehet kiülni a teraszra, mert ott sürög-forog... HIÁNYOZNAK NAGYON!

Minden esetlegessége ellenére én úgy gondolom, hogy ez egy 3 csillagos leckemegoldás, ugyanis lehet azt mondani, hogy ez nem a barátság lecke, hanem inkább a házi kedvenc, akár még az illusztráció is - ezek majd pontosításra is várnak, tehát a jövőre nézve ez fontos, hogy az ember tudja azt, hogy melyik kategóriába tartozik az, amit létrehozott. De a leirat, és a kép egysége, vagy a kép együttese egy olyan sztorit ad ki, amire azt kell, hogy mondjam, hogy olyan alkotói vénára utal, ami nem biztos, hogy a fotóban fog kicsúcsosodni, lehet, hogy az írásban, lehet, hogy rendezésben, lehet, hogy a színházban, de egy biztos, érdemes erre energiát fektetni. Én mindenféleképpen azt javasolnám Csengének, hogy keresse azokat a lehetőségeket, amikben az önkifejezéssel élni tud, mert van hozzá érzéke. A kép is egy szerethető kép. Egy problémám van, a nyakban lévő kis csengettyű, mert az most úgy olvad bele a képbe, mintha a macska kinyújtotta volna a nyelvét, az meg egy kicsit olyan furcsa lenne. Ez az egyetlen dolog, ami bosszant engem egy kicsit, mert mindig ebbe akadok bele. De én megadom a 3 csillagot, és a leckemegoldást is, mindazzal együtt, hogy ez egy érdekes felvetés, hogy a barátságról mit gondolunk, és hogy azt hogyan tudjuk képileg ábrázolni. Nem biztos, hogy mindig happy az a barátság. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Sztorit nem elemzünk így azt nyugodtan mondhatom, hogy a történeted nagyon kedves és fontos, nagyon jól mesélsz!

Lehet, egy kicsit talán mégis:)

Szia Csenge! Tényleg jó, hogy felbukkantál, ha csak a macska képében is :)
A kis írásod is tetszik, szeretted te azokat a macskákat, akárhogy is tagadod :)

Új hozzászólás