Hahó Látszótér újra! Úgy gondoltam most már tényleg ideje feltölteni valamit, vagy fotózgatni kicsit. Tavaly télen ugyan ezt megígértem (még a találkozón), hogy igyekszem, felrakni egy-egy képet, ahogy időm engedi, meg hát, "hiányzom a térről":). Erre mégsem került sor, ezúton is sajnálom.

Ez a kép két leckének is megfelelt volna (lehet, hogy több is, de ez a kettő szúrta ki a szemem, barátság és házi kedvenc. Mégis úgy döntöttem, hogy ide rakom fel, mert számomra ez a kép jobban tükrözi a barátságot, mert története is van ennek a kiscicának.
A cica a testvéremé, aki szerint a neve Bogyó, de igazából Borisz névre hallgat. Én természetesen nem rajongok ezért a cicáért, és ugyanez bármelyik másik macskáról is elmondható. Szóval térjünk a lényegre. Borisz mellé találtunk egy másik kiscicát is, Micikét, bár szerintem a Bálint név találóbb rá, annak ellenére, hogy kislány. Borisz eleinte, emberi megállapítás szerint nagyon félt attól, hogy majd ez a "jött-ment" Micike kitúrja a helyéről. Állandóan ölték egymást, bár az is lehet, hogy náluk ilyen a játék. Mivel nem értek a macskákhoz, ezért nem tudom... Aztán később kezdett kialakulni köztük a barátság, együtt szöktek el, és sokadik keresésre, együtt tértek vissza. Mindkettőjüknek volt kis csilingelő nyakörve. Azonban előző héten a csilingelős nyakörv már nem csilingelt tovább... Az eset két kutyának volt köszönhető. Ezúton is jó étvágyat Micikéhez! Az eset engem nem vitt mélypontra, nem nőtt annyira a szívemhez a cica, bár én is megsirattam.
Kiültem a teraszra Boriszhoz. Meghökkentő egy tett tőlem. De ahogy kinéztem az ablakon és láttam, hogy keresi a barátját, a legjobb barátját, aki már nem keresi őt többé, engem is elfogott a zokogás. Így hát kiültem, mellé, és engedtem, had doromboljon nekem dörgölőzve. Mert tudom, milyen az, ha az embert nem keresi a legjobb barátja, ha nincs kivel megosztani a gondjait, vagy örömeit.
Sajnos azóta Borisz is elcsavargott. Még talán engem bosszant a legjobban, hogy reggel nem lehet kimenni tőle az ajtón, vagy nem lehet kiülni a teraszra, mert ott sürög-forog... HIÁNYOZNAK NAGYON!