Muskátli, avagy merre vagy?

Muskátli, avagy merre vagy?

Hahó Látszótér újra! Úgy gondoltam most már tényleg ideje feltölteni valamit, vagy fotózgatni kicsit. Tavaly télen ugyan ezt megígértem (még a találkozón), hogy igyekszem, felrakni egy-egy képet, ahogy időm engedi, meg hát, "hiányzom a térről":). Erre mégsem került sor, ezúton is sajnálom.

Ez a kép két leckének is megfelelt volna (lehet, hogy több is, de ez a kettő szúrta ki a szemem, barátság és házi kedvenc. Mégis úgy döntöttem, hogy ide rakom fel, mert számomra ez a kép jobban tükrözi a barátságot, mert története is van ennek a kiscicának.
A cica a testvéremé, aki szerint a neve Bogyó, de igazából Borisz névre hallgat. Én természetesen nem rajongok ezért a cicáért, és ugyanez bármelyik másik macskáról is elmondható. Szóval térjünk a lényegre. Borisz mellé találtunk egy másik kiscicát is, Micikét, bár szerintem a Bálint név találóbb rá, annak ellenére, hogy kislány. Borisz eleinte, emberi megállapítás szerint nagyon félt attól, hogy majd ez a "jött-ment" Micike kitúrja a helyéről. Állandóan ölték egymást, bár az is lehet, hogy náluk ilyen a játék. Mivel nem értek a macskákhoz, ezért nem tudom... Aztán később kezdett kialakulni köztük a barátság, együtt szöktek el, és sokadik keresésre, együtt tértek vissza. Mindkettőjüknek volt kis csilingelő nyakörve. Azonban előző héten a csilingelős nyakörv már nem csilingelt tovább... Az eset két kutyának volt köszönhető. Ezúton is jó étvágyat Micikéhez! Az eset engem nem vitt mélypontra, nem nőtt annyira a szívemhez a cica, bár én is megsirattam.
Kiültem a teraszra Boriszhoz. Meghökkentő egy tett tőlem. De ahogy kinéztem az ablakon és láttam, hogy keresi a barátját, a legjobb barátját, aki már nem keresi őt többé, engem is elfogott a zokogás. Így hát kiültem, mellé, és engedtem, had doromboljon nekem dörgölőzve. Mert tudom, milyen az, ha az embert nem keresi a legjobb barátja, ha nincs kivel megosztani a gondjait, vagy örömeit.
Sajnos azóta Borisz is elcsavargott. Még talán engem bosszant a legjobban, hogy reggel nem lehet kimenni tőle az ajtón, vagy nem lehet kiülni a teraszra, mert ott sürög-forog... HIÁNYOZNAK NAGYON!

Minden esetlegessége ellenére én úgy gondolom, hogy ez egy 3 csillagos leckemegoldás, ugyanis lehet azt mondani, hogy ez nem a barátság lecke, hanem inkább a házi kedvenc, akár még az illusztráció is - ezek majd pontosításra is várnak, tehát a jövőre nézve ez fontos, hogy az ember tudja azt, hogy melyik kategóriába tartozik az, amit létrehozott. De a leirat, és a kép egysége, vagy a kép együttese egy olyan sztorit ad ki, amire azt kell, hogy mondjam, hogy olyan alkotói vénára utal, ami nem biztos, hogy a fotóban fog kicsúcsosodni, lehet, hogy az írásban, lehet, hogy rendezésben, lehet, hogy a színházban, de egy biztos, érdemes erre energiát fektetni. Én mindenféleképpen azt javasolnám Csengének, hogy keresse azokat a lehetőségeket, amikben az önkifejezéssel élni tud, mert van hozzá érzéke. A kép is egy szerethető kép. Egy problémám van, a nyakban lévő kis csengettyű, mert az most úgy olvad bele a képbe, mintha a macska kinyújtotta volna a nyelvét, az meg egy kicsit olyan furcsa lenne. Ez az egyetlen dolog, ami bosszant engem egy kicsit, mert mindig ebbe akadok bele. De én megadom a 3 csillagot, és a leckemegoldást is, mindazzal együtt, hogy ez egy érdekes felvetés, hogy a barátságról mit gondolunk, és hogy azt hogyan tudjuk képileg ábrázolni. Nem biztos, hogy mindig happy az a barátság. (hegyi)
értékelés:    

Csizma

Csizma

Ez a kép akkor készült, amikor éppen rendet raktunk, vagyis próbáltunk rendet rakni a nagymamáméknál. Hát úgy ahogy sikerült, bár én inkább csak fotózgattam. Bár a kép tavalyi, de szerintem elég jól sikerült, remélem tetszik.

Jó ez, jó megfigyelés a kinn hagyott tárgyak átalakulása, tavasszal szoktam én ezt átélni, mikor kiderül, hogy lustaságból ősszel kinn maradt a slag, a szék, a gereblye, és egyebek, és ezt a természet elkezdte magáévá tenni. Itt is ez az élmény jön elő a gumicsizmán, ha jól látom az a kékes az a locsoló lehet, és ahogy az egészet felveri a gyomvirág, az kifejezetten jó. Persze a kert gazda nem biztos, hogy örül, de látványnak jó. Csendélet ez? Nem az, inkább egy hangulatkép, az évszakok leckében működne, csendélethez a kompozíció túl zavaros. (hegyi)
értékelés:

Best Friend Forever

Best Friend Forever

Ez a kep Bostonban keszult, a Harward egyetem elott. A kepen en (bal oldal) es a legjobb baratnom, Rebeka (jobb oldal).

Csenge, nagyon elhanyagolsz te minket, te lány, de hát ez van, amikor valakit elragad a suli, megértem. Jó kép, átjön a barátságotok ereje és vidámsága, talán ha picit széltében még hagysz, akkor felismerhetőbb lenne a környezet is, és nem kellene magyarázni a szöveggel, de így is jó, vidám. Ne hanyagold a csapatot, várják a képeid! (hegyi)
értékelés:    

Húgom

Ez a kép a húgomról készült.

Nagyon személyes portrét készítettél azáltal, hogy ennyire közeli, szűkre szabott a kompozíció, ugyanis azzal, hogy a kevéssé lényeges részeket lehagytad a képről, a gesztusra, a szájra, szemekre koncentrál a néző. Jó fényviszonyokat találtál mindehhez, talán csak annyit tennék hozzá, hogy az jó megfigyelés, hogy a fő fény mellett észrevetted a derítést adó reflexet, de ebben az esetben vagy meg kell kérni a modellt, hogy egy picit fordítsa visszább a fejét, és akkor az arcon játszik majd a fény, vagy ha ez a beállítás az, amit szeretnél megmutatni, akkor ehhez viszont a nyak, orca résznél egy keveset kellett volna takarni a fényből, hogy jobban koncentrálhassunk a szemekre. De mindenképpen jó irány és jó megfigyelés, azt javaslom, hogy fényképezésnél, amikor portrét készítesz, mindig figyeld hogy hogyan játszik a fény, honnan jön a napsugár, honnan verődik vissza és ahogy itt is, ebbe ültesd bele a modelled. (hegyi)
értékelés:

Spirrrál

Mert szeretem.

Már azt hittem, elvesztettünk, Csenge, ne hagyj minket ennyi ideig magunkra, jó? Örömmel látom, hogy lekerült a szemüveg, és ahogy a szólásból ismerjük: "Miből lesz a cserebogár", azaz egy átalakulási folyamat első fázisát láthatjuk. A kép nem csak személyességével üzen, hanem azzal a hamiskás, huncutkás mosollyal a szemedben, ami ezt a felnőttes gesztust játékként értelmezi. Nagyon örülök, hogy újból képet kaphattunk tőled, ráadásul egy ilyen meghatározó, erős gesztust. (hegyi)
értékelés:    

én meg a szemüveg

Ez a kép apukám szerint nagyon ott van! Szerintem is elég jó lett. Ez a kép is a papám műhelyében készült. Szerintem a szemüveg művészivé varázsolja a képet, azzal, hogy visszatükrözi maga a fotós (vagyis én) alakját.

Megint látjuk ezt a varázslatot, mondhatóan még izgalmasabb beállításban figyelhetjük meg azt, hogy milyen környezetbe került ez a szemüveg. A kistükör, a fényképezőgép, és minden egyéb manifesztum ott van a képen, miközben egy kicsit más kivágást kapunk. Ha a két képet nézem, akkor a kettőből az egyik az igazi megoldás. Erre megvan a három csillag, megcsináltad a kettes leckét, de most már várnék rólad egy szemüveg nélküli portrét is. Miközben megvan a három csillag, és ezt a leckét megcsináltad, legyünk annyira korrektek egymással és a többiekkel, hogy készítesz egy olyan portrét is, amin ez a szemüveg már nem szerepel a képen. (hegyi)
értékelés:    

Szemüvegben, orral

Ez a kép az első leckéhez készült. Bevallom, nem kis idő volt kitalálni, hogy milyen képet készítsek, aztán nagy nehezen kitaláltam. A kép a papám cipészműhelyében készült, ami a képen nem látszik. Remélem tetszik majd.

Csenge, én örülök annak, hogy nekiálltál te is a leckéknek, és elkezded megcsinálni ezeket a munkákat. Édesapád már régóta tagja az Estiskolának, de ahogy én tudom, te sem ma iratkoztál be, köszönöm, hogy rászántad magad arra, hogy megmutatod nekünk magadat. Nagyon izgalmas ez a szemüveg, mégpedig azért, mert azok a formák, amiket itt látunk nagyon érdekesek: a tükörben a tükröződés, közben látunk egy iskolai tablót is, valószínűleg suliban készülhetett a kép, de közben látunk még valamilyen kis tükröt is, ami ezt az egészet még pluszban megbolondítja. Még látjuk a tükörben a teljes portrét, közben van egy íróasztallámpa is a másik szemeden, az a mese, ami a szemüveglencsén látszik. Annak külön örülök, hogy valamennyi pici látszik a szemedből is, mert erről szemüveges portréknál el szoktunk feledkezni. Ezt egy jó megoldásnak tartom az első leckére, jó kezdésnek, úgyhogy megvan a három csillag, és megvan az első lecke megoldása is. (hegyi)
értékelés: