Egy szép napsütésben tündöklő enyhén fázós reggelen, mész dolgozni. Ja és nincs kedved ehhez az egészhez. Jó ha nem jött le, akkor nem, majd legközelebb.
István, most ez benne maradt a fejedben. Nekem ez most képileg nem jön le, hogy miről akarsz mesélni. Valamiről nagyon, azt érzem, de hogy miről, azt nem tudom. Van egy fél autónk, amin áttűz a nap, nem biztos, hogy abban az autóban ülünk utána, mert a Mercedes az egy kicsit más minőség, mint amiben itt most ülünk, érdekesen van az a rádiómagnó oda betéve. Aztán kapunk egy önportrét, ami nagyon sok mindenről mesél. Nem egy vidám kép, maga a szituáció sem nagyon vidám, de jó lenne, ha tovább tudnánk menni. Valamit ki akarsz mondani, de akkor azt tessék kimondani. Ha saját magad is megijedsz saját magadtól, akkor azzal a néző sem fog tudni mit kezdeni. (hegyi)
Na, pont ezt akartam írni, hogy biztos Mizó megy dolgozni ami nem egy daliás menet, de ez van. Péntek utolsó nap, addigra az ember már amúgy is hulla és csak a pénteki műszak vége jár a fejébe, meg hogy mennyit fog aludni, szombaton lustálkodni. Gondolom itt az van, hogy itt az autó, beülök, megyek, és a hátam közepére kívánom az egészet. Jó, persze lehetne ez esztétikusabb is, de a sztori nekem megvan (átérzem :D)