Nézd így. Csak a két világosabb részt húztam vissza. Ennyi elég lenne, és már egyből helyén a tömeg a közepén. Ez nem ugyanaz, mint kényelmesen körbevignettáltatni, ami divatos. De kényelme okán nem megoldás általában. Itt a két területet kijelöltem, a határvonalat életlenítettem, és a középtónust beljebb húztam, majd a fehéret eltoltam picit még a szürke felé, hogy ne legyen annyira kontrasztos. A tetem elbujdoklása így is megmarad, sőt. De a téma fókusza nem szóródik szét.

Ez az eltűnő világos lecke leletmentés, tehát ha, akkor inkább az erőművészed. Mert hogy ez arról szól, hogy akár szakmák, akár helyzetek, hangulatok eltűnnek, mintha sose lettek volna, a bagaméri fagyis, a ligeti padon ülés, és sorolhatnám. De ez más, mint a konkrét gyász, vagy halál.

Én kicsit úgy éreztem, minta az ág és levelek körbeölelnék a kis tetemet mintha egy lágy természetes ravatal. Van ebben utólag valami szomorú és mély gondolat is. Ahogyan Zsolt is mondta por és hamu marad utánnunk. A világosabb részek árnyalása talán segít a téma könnyebb megtalálásában, bár lehet hogy viszont ront a kontraszton, az ellentét így talán még jobban elrejti a tetemet. A madár megfeszült lába és csapzott tollazata az elmúlás szemérmes körforgása.

Talán még annyit hogy a melankólikus elmúlás sem passzol igazán ebbe a leckébe - vagy?

Köszönöm az elemzést és a hozzászólásokat.

..

Ezt szerettem volna kifejezni, köszönöm István hogy megfogalmaztad. A madár nem a fötéma, hanem ahogyan és ahol fekszik. Egyedül, szerényen, elrejtve. Hasonló téma már régen foglalkoztat, egyik versemben is szerepel. Ha megengeditek idézem:

bocsánat, utólag

elmegyek,
mint árnyék melyet fény ér,
könyvből kitépett lap, tűzből
szikraként ha égnek pattan,

kalapomat
egy csonka ágon hagytam,
poharam az asztalon feledi
sorsát mosdatlan,

de megmarad
lenyomatom a deres padon,
fűszálakon halkuló léptem,
- bocsánatuk kérem, utólag.

..

Nahát, ha nem írod, észre sem veszem én sem. Most azon töprengek, hogy vajon hogyan lehetett volna picit jobban észrevehetővé tenni azt a kis rigót. Talán ha színes marad a fotó... Ugyanakkor azon is gondolkodom, hogy vajon kell-e láthatóbbá tenni, mert végül is nem feltétlen a tetem az üzenet, vagy hogy is mondjam. Azt hiszem, hogy magára az elmúlásra egy tetem a maga esetlenségében nagyon direkt és felszínes üzenet - persze hogyha csak nem mint az a midway-i film, ami sokkoló képeivel próbálja felhívni a figyelmet. Ezért mégis itt talán jobb, ha nincs beletolva az arcunkba a kismadár teteme. Kíváncsi vagyok általában a véleményekre, és remélem Zsolt majd kitér kicsit erre a dilemmára is.

Sajnos alig észrevehető a fő téma, először azt hittem, hogy egy kusza fészek, aztán most látom a csőröcskét meg a szemet.