A történet nagyjából ugyanaz, mint az első két leckében. Számomra itt egy kicsit kifulladt a dolog, ugyanis nem érzem a kohéziót az egyes elemek között. Humoros, geg, poén, ugyanakkor nem látom azt, hogy ebből hogyan lépünk tovább. Tehát, amíg az első és a második között volt egy minőségi lépcső, és az egész történet működött, most úgy érzem, hogy ez a második leckénél nem tud továbblépni. Az első és a második között volt egy formai felbontás, egy ritmikai bontás abban, hogy ez a nagyon szabályosan négyfelé választott képernyő megmozdult. Ez a mozdulás marad meg itt is, ugyanakkor nem nagyon értem, hogy mit keres itt a szeneslapát, vagy hogy miért van ott ez az üvegszárító tartó azon túl, hogy persze, formailag lehet egy testnek is gondolni, vagy olyan, mint egy abroncs, amit régen a szoknyákhoz készítettek, de akkor ezt tessék jobban végigjátszani. Szóval, most azt gondolom - nem tudom, csak így gondolom -, hogy olyan, mintha erre kevesebb időt, vagy energiát fordítottál volna, mint a második képre. Dani, maradjunk abban, hogy az első kettőt elfogadom, de már csak böcsületből is, szeretném, ha ezt megismételnéd, hogy valamilyen ívben ez haladjon, valamilyen végcél felé. Történjen ezzel valami, amitől tovább tud lépni annál, mint ami a második leckénél van, mert azt gondolom, hogy ha nagyon megpiszkálom, akkor ez lehet akár egy második lecke, de a harmadik leckébe nem lép be. Nem tudom a térbeliségét, és a testi mivoltát megfogni ennek az egésznek ezen keresztül, amit most mutatsz. (hegyi)