Nagyon izgalmas a kép, azért, mert egy olyan pillanatot rögzít, amit általában mi saját magunkról nem látunk. Nem merül fel bennem az, hogy ezt a képet ne Viki készítette volna, ugyanakkor pontosan azt a hatást éri el, mintha valaki minket megfigyelne. Egy családi kiránduláson, ahol elfogyott a türelmünk, a lelkesedésünk, és akármennyire jól szervezett volt is az egész, és nagy örömmel fogtunk neki, de valamiért megkeseredett ez az egész, és olyan szomorúan, olyan csüggedten kivonulunk ebből. Szóval, maga az érzés is jól adaptált, és úgy gondolom, hogy a formai megoldás is rendben van. Érdekes az, hogy kicsúszik a modell ebből az egészből, de szerintem ez jó, sőt még kicsit ezt határozottabbra is lehetett volna venni, mert a helyzetből csúszunk ki, a ritmusból, abból az örömből, amit egy fél perccel előtte még meg volt, és csak egy rossz mondat kell ahhoz, hogy ez az egész felboruljon. Jó az üzenet, tetszik, és én bíztatnám Vikit, hogy kezdjen el ezzel az első három leckével újból valamit, mert szerintem van mondanivalója. (hegyi)
értékelés: