Azt hiszem, hogy a gondolat tökéletesen rendben van. Ez egy olyan témakör, amire akár ráfeküdhet az ember úgy is, hogy csinál belőle mondjuk 50 képet, különböző fákat megfigyelve. Ha ez a fajta párhuzamkeresés érdekel téged, a természet és az ember, a kint és a bent, a nagy és a kicsi közti egyezőségek, akkor ez szerintem, egy izgalmas terep lehetne. Én ezt is értem, és tulajdonképpen elfogadom, és egy jó iránynak tartom azt, amit itt most látunk. Azt is lehetne mondani, hogy olyan formát kellene keresni, ami még jobban hasonlít, mondjuk a tüdőhöz, vagy bármi máshoz. Inkább azt mondom, hogy valamiért nekem ez egy kicsit szűk. Rákoncentráltál egy részre, és ezt értem is, és oké, és biztosan indoka is van annak, hogy ez miért ilyen szűk, akár technikai indoka, de én a néző vagyok, és tudod, ez olyan, hogy a nézőnek mindig igaza van, mert ő nem tud számolni azokkal a kérdésekkel, amik téged befolyásoltak. Nem is ismeri őket kötelezően. Szóval, a lényeg az, hogy ha mint külső szemlélőként kell néznem ezt a dolgot, akkor az első szó, ami beugrik az, hogy szűk. Ez egy olyan metszet, ami ha akarom, akkor érrendszer, és te erre viszed az irányt, ha akarom, nem, ha akarom, akkor felismerem benne, ha akarom, akkor azt mondom, hogy ez csak egy fa. Azt az átütő erőt nem érzem benne, ami ahhoz kell, hogy az ember azt mondja, hogy hát, ez az, és csak az, és semmi más. De mondom, értem a párhuzamot. Azt mondom most, hogy a 3 csillag megvan, de a leckemegoldást még hagyjuk. (hegyi)
értékelés: