Jó ez a ritmus, és én nagyon szeretem ezt a fajta elrajzoltságot, ami a háttérrel történik. De ez a pulóver nekem olyan fura, még akkor is, ha értem, hogy belegabalyodott a pulcsiba ez az ág, és megpróbálod magadról lerázni. Valahogy ez értelmezésben most belül marad a személyes körünkön, mármint az alkotóén, és nekem, mint nézőnek, bár lekövethető a sztori, de nem olyan nagyon erős az üzenet, másrészt ez annak is köszönhető, hogy nincs meg a mozgástér. Tehát, ott hullik lefelé egy levél, de valamiért ragaszkodtunk ehhez a fekvő formához, miközben akár egy négyzetes is, ha kapott volna még lent teret, akkor többet mutatna és mondana. Még valami, hogy nem mindegy, hogy mit kezdünk a formákkal. A függőlegesekkel a fákkal, az oldal résznél lévő kicsit dőlő horizonttal. Az egésznek van egy nagyon szép íve és egy nagyon szép ritmusa, ehhez képest ez a gallydarab, amit itt kapunk a pulóvernél nem szép. Nem szép az a gyökérszerű valami ott rajta, nem szépen van összepöndörödve, nem mindegy, hogy mi az, ami ezt az egészet létrehozza, mint üzenet. Én ilyenkor azt mondanám, hogy a megfigyelés fontos, mint tanulmány rögzítsük, de aztán meg kéne ismételni valahogy úgy, hogy ez esztétikai formában jelenjen meg. Tehát, ha ezt a geget úgymond megfigyeltem, ez a történet raktározódott, akkor ezt utána egyszer csak hívjam elő, akár megrendezett körülmények között is, hogy én döntsem el azt, hogy mi lesz az a szereplő, amit beemelek, tehát hogy milyen levéllel fogom ezt eljátszani. Azért mondom ezt, mert tudom, hogy furcsán hangzik, de a nézőnek ebből nem fog feltűnni semmi, hogy te ezt eljátszottad, főleg, ha jól csinálod, hanem kap egy esztétikus üzenetet, aminek örül, elrakja, és akár a falára is kiteszi. Ezt meg nem biztos. Azért nem, mert taszító a forma. Erről beszéljünk még, meg kíváncsi vagyok a véleményedre is, hogy mit gondolsz erről, úgyhogy ezt én most visszaadnám. Nem biztos, hogy ismétlésre, de továbbgondolásra mindenféleképpen. Azt viszont most már talán kimondhatom, hogy az érzéseid, amiket képileg akarsz közölni, azok nagyon-nagyon rendben vannak! (hegyi)