Zúg, nyerít és búg

Zúg, nyerít és búg

Ez egy nagyon jó képi megoldás az önportré leckére, ami a formai beállítását illeti, és egy nagyon határozott gondolat. Abszolút nem tudok mit kezdeni, és nem értek egyet azzal, hogy rátetted ezt az effektet, ami ezt a rücskös, falfesték hatást adja. Azért nem, mert úgy szétvered az egésznek a finomságát ez által, annyira markáns ez az egész, és annyira mű, hogy ez nem tesz ennek a dolognak jót. Miért nem kaphatjuk meg azt a finomságot, ami a bőröddel létrejön? Gyönyörű az, ami a kulcscsontnál, nyaknál, vállnál formailag megjelenik, de az egészet átradírozod ezzel az effekttel. Most azt mondom, hogy ez egy 3 csillagos leckemegoldás, de remélem, hogy megvan ez a kép enélkül az effekt nélkül, és ha igen, akkor legalább töltsd már fel nekem ahhoz, hogy értsem, hogy ez hol siklott ki neked, hogy szükségét érezted ennek rátételét. A kép bal oldalánál egyébként egy kicsit szűk, a fülnél, a homloknál nekem az az ív még egy kicsit íródhatna tovább, oda egy fél ujjnyi nekem még elférne, de mondom, minden mással egyetértek. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

No még annyi, hogy megnéztem korábbi önportréidat. Azok is nagyon jók voltak, de hogy a változás a magad megközelítésében milyen elementáris erővel történt! Ejha!

Aham, és nem sír, hanem zúg mint a feje, értem :))

Nagyon szépen köszönöm. A cím egy versre utal (Ady Endre-Fekete zongora).

Nem tudom mi zúg, mi nyerít és mi búg (most elhagyom az ötleteimet) és azt sem tudom hogy mit csináltál a bőröddel, de ez a fotó nagyon tetszik nekem a modell kisugárzása és a nagyon hatásos mozdulat miatt.

Új hozzászólás