El tudom fogadni ezt a képet a rezonancia leckébe, ugyanakkor mint kompozíciós meglátás annyit tennék hozzá, hogy ha lentről felfelé elindulunk, akkor van egy nagyon szép átmenetünk ebben a pocsolyában az égből, a felhőből, aztán eljutunk a madárig, ahol ezek a vízgyűrűk létrejönnek attól, ahogy tapicskol a vízben, aztán elérünk a partra, a járdára, és ott van egy olyan rész, ami nekem már egy picit sok. Ha jól gondolom, hogy az ott egy járda, akkor nevezetesen a járda utáni rész, tehát mondhatom azt, hogy a kép felső részéből majdnem egy ujjnyi vágható lenne. Ha ez megtörténne, akkor az egész jól indulna el, mert van egy sötétebb szürke, egy kevésbé sötét szürke, és aztán jön megint egy sötétebb szürke rész, én ezt az újabb sötétebb részt levágnám, és akkor ez rendben lenne. Erre én most megadom a 3 csillagot, mert mint megfigyelés abszolút pontos a dolog, ugyanakkor a megoldásnál érdemes lenne ezt a vágást megejteni. (hegyi)
értékelés:
Hát, az van, hogy értem, hogy hol van benne a rezonancia, de az a furcsaság történik meg, hogy az előtérben ez az ázott saras levél ahogy megtöri a tükörcsendjét, szürkeségét, valahogy oda figyelek, a felső részen picit sok, és ki is visz a betonnal, a távlatokkal egy másik történetbe. De még egy élményem volt! Annyi tükörképes fordított fotót láttam mostanában, hogy komolyan üdítőleg hatott, hogy ez nincsen fejjel lefelé. Fura érzés volt :)