Abszolút pozitívan élem meg ezt az ambivalenciával teli önportrét, mert minden rejtett súlya ellenére is a könnyedsége marad meg bennem. :)
Érdekes dolog, hogy miért pont egy ilyen filctoll az, amivel megkínálsz engem, mint játszótárs. Lehet, hogy valamilyen ország-város-fiú-lányt akarunk játszani, és ahhoz kell a toll. Ezt is el tudom fogadni, nincs ezzel semmi gond. Engem jobban leköt a gesztus maga, és én ezt nagyon kedvelem, hogy ennyire keresetlen a megoldás, és nincs túlbonyolítva. Annyit hozzátennék, hogy nem igazán szerencsés, hogy ennyire benne van a szádban a toll, és eltakar. Ha picit odébb került volna, akkor még jobb lenne, valahogy onnan ezt elhessegetném. Az irány jó, mert a személyiség átsüt a képen, úgyhogy erre most megadom a 3 csillagot azzal, hogy szívesen látnék ebből egy ismétlést is. (hegyi)
értékelés:
Érdekes az, hogy az arcon inkább egy olyan gesztust látok, amiből én arra asszociálnék, mintha egy nagy adag irónia lenne beletöltve a képbe. Ez nekem tetszik, de félek, hogy nem ez volt a cél... Vagy igen? :)