Csendes kis utcában, eldugott, kora őszi napsütésben pihen egy veterán.
A kérdést mindig a fotósnak kell feltennie, főleg, amikor úgymond a véletlen kínál tálcán egy helyzetet, hogy oké, itt a dolog, de ebből mi az, ami engem érdekel? Mert ha ez megvan, az már kiforogja azt, hogy honnan, mivel, hogyan kell a képet megcsinálni. Ugyanis a hangulat adott volt, de a megoldásból bizonytalanság jön át nekem, hogy most akkor a kerítés és a fa alkatrészek formai viszonya, vagy az autó szépsége, vagy maga a helyszín az, ami érdekes. Mind igaz lehet, erre nincs szabály, de ha nem döntesz, akkor valami köztes dolog jön létre, a formák nem találkoznak jól, az autó nem felismerhető, a helyszínről nem sokat tudunk meg. Egyszerre mind nem fog menni, ki kell alakítani egy alá-fölérendeltséget. (hegyi)
Köszönöm az elemzést, azt gondoltam a kerítés és az autó fa elemei jól párhuzamot vonnak és az autóból nem kell többet mutatni. Az autó akart a téma lenni és nem a helyszín, bár gondolom ez meg volt, csak nem dominál. Ha közelebbről fotózom, akkor nem az autó hanem a formáját fotózom, ha távolabbról, akkor még több lesz a környezetből, hm.. valószínűleg szemből felismerhetőbb autó lett volna, rgo nem előnyös a póz..
Na, akkor megvan a kiindulási pont, tehát ehhez ha picit oldalról kapod el, akkor minden ott lehet, de értelmes marad az autó is. Ami inkább még fura, az a képhatárok, ahogy ott szabdalódnak, kaszabolódnak a dolgok.