Sokáig gondolkodtam, hogy oldjam meg az első 3 feladatot. Nem szoktam magamat fotózni, és más kameráját is igyekszem elkerülni, ha lehet. Végül magammal vittem az állványt az istállóba és időzített sorozatra állítottam a gépet. Nem szeretem a nagyon megrendezett dolgokat, ez a jelenet így alakult.
Élő, eleven és szeretetteljes kép. Nem velünk foglalkozol, hanem jelen esetben az állatal, azzal amivel éppen dolgod van és nem a külvilággal, legyen az akár fényképezőgép, akár pulcsihúzó jószág... Nekem éppen ez a pulcsihúzó bohókás "éniskérekfigyelmet" aprójószág kapcsolja be az érzelmeket, mutatja meg hogy a napi rutinban is találsz örömöt. Az is látszik, hogy te vagy a lényeges nem csak a képen, hanem az állatoknak is: mindegyik rád figyel, csüngnek rajtad mint gyümölcs a fán...
Feltételezem, hogy ha fotózol akkor is ez a figyelem jellemez. Üdv itt a téren, nagyszerű kezdés!
Szia Viktória! Minden elismerésem, egy ilyen bemutatkozás, az azonnali üzenet, ami átjön szinte gyanúsan érettebb fotósra vall. További munkáidhoz a léc csak feljebb tehető, hajrá!