Sokáig gondolkodtam, hogy oldjam meg az első 3 feladatot. Nem szoktam magamat fotózni, és más kameráját is igyekszem elkerülni, ha lehet. Végül magammal vittem az állványt az istállóba és időzített sorozatra állítottam a gépet. Nem szeretem a nagyon megrendezett dolgokat, ez a jelenet így alakult.
Kedves Viktória, örömmel üdvözlünk a társaságunkban, nagyon jó az a kép, amit bemutatkozásként mutatsz magadról, nem csak fotó technikailag, hanem tartalmában is. Benne van a munka, de benne van a szeretet is, ahogy a küzdelem is, mindez nagyon esztétikus formában. Nyilván az ilyen helyzet nem pontosan kiszámítható, talán annyi javaslatom lehet, hogyha nem tudjuk kiszámolni a mozgásokat, akkor érdemes egy picit tágabbra komponálni, hogy utólag a vágással korrigálni lehessen a dolgokat. Egy picivel több kellene a jobb oldalon a pulcsidat húzó állatkából, még a baloldalon belógó állatfejet én szívem szerint lehagynám a képről. Egyszerűbben úgy is mondhatnám, hogy a kamerát egy kevéssel jobbra kellett volna mozdítani. De ettől függetlenül ez a kép igaz, erős, és koncentrált. Köszönöm neked, várjuk a folytatást. (hegyi)
Élő, eleven és szeretetteljes kép. Nem velünk foglalkozol, hanem jelen esetben az állatal, azzal amivel éppen dolgod van és nem a külvilággal, legyen az akár fényképezőgép, akár pulcsihúzó jószág... Nekem éppen ez a pulcsihúzó bohókás "éniskérekfigyelmet" aprójószág kapcsolja be az érzelmeket, mutatja meg hogy a napi rutinban is találsz örömöt. Az is látszik, hogy te vagy a lényeges nem csak a képen, hanem az állatoknak is: mindegyik rád figyel, csüngnek rajtad mint gyümölcs a fán...
Feltételezem, hogy ha fotózol akkor is ez a figyelem jellemez. Üdv itt a téren, nagyszerű kezdés!
Köszönöm szépen a dícséretet, bár most éppen úgy érzem, hogy holtpontra jutottam. Külső segítség nélkül nem tudok tovább lépni. Ezek a feladatok motiválnak, remélem, hogy lesz időm és kitartásom végigcsinálni őket :-)
Ma a Viktóriák napja van. Üdv a Látszótéren! Ez egy nagyszerű önportré, sokat mesél rólad és határozottan jó fotósnak mutat. Remélem mind több képedet láthatjuk!
Üdv Viktória! Engem is nagyon megfogott ez a bemutatkozásod, nem szokványos önportré, az biztos. Érzem az istálló illatát, és a bocik tejszagát. Eszembejutott a gyerekkorom is. Köszi, várom a továbbiakat.
Szia, üdv a téren! :)
Nagyon, de nagyon tetszik nekem amit látok! Az első ami beüt nekem, hogy ez igen, kemény és ugyanakkor nagyon szerethető élet és hogy irigylésreméltó. Nagyon beszédes fotó, és mellette olyan finoman fűszerezett, ahogy az a boci jobbra éppen "berág"... :)
Hogy a fotóról is, azért gondolom nagyon pontosnak, őszintének, mert a fotón is a jószággal törődsz - (törődik a modell), ha ide lesnél a kamerába, hamis érzetet keltene, pózolást... Aztán benne van az állathoz térdeléssel a magabiztosság, a szeretet, az erő... és hogy körbe milyen tiszta és rendezett minden... le a kalappal... na de ez már megint nem a fotó, de mindegy is, ez a lecke bemutatkozás, és szerintem nagyon sokat és fontosat elárultál magadról :) Tetszik, örülök, feldobtad a napom!
Szia Viktória! Minden elismerésem, egy ilyen bemutatkozás, az azonnali üzenet, ami átjön szinte gyanúsan érettebb fotósra vall. További munkáidhoz a léc csak feljebb tehető, hajrá!