Jók a színek, a fényjátékok, tulajdonképpen a férfi arca is karakteres, van jelenléte, de az a problémám, hogy nem tudom felvenni a történet szálát, nem tudom mihez kötni, mert nem tudom, mi történik, hol, miért. Ahhoz, hogy ez egy formai és megvilágítási ügy legyen, túl szoció, túl erős a jelenlét, viszont ahhoz, hogy ez a jelenlét tényleg közöljön valamit, bár megvan a kellő mennyiségű tér, de az azon túl, hogy egy rács mögötti ablak, nem tudom, mit üzen. Szeretetotthon, vagy menza, vagy egy lakás, vagy iroda, nem tudom, és így a férfival se tudok azon túl azonosulni, hogy keresem a sorsát az arcán, na de ahhoz, hogy portré legyen, túl sok a képelem, túl tágas, fényes és játékos. Egyszerűbben, ez így egy ellentmondásos kép, de ezt az ellentmondást, ami nem lenne baj, nem oldja fel semmi. Ilyenkor szokott az jönni, hogy ez egy elkapott pillanat, ami gyakorlatban nem baj és nem érdem, csak egy probléma, amit meg kell oldani, vagy azzal, hogy közelebb megyek (avagy más objektívet választok), vagy hogy úgy komponálok, hogy érthetőbb legyen a helyzet. (hegyi)