Csak most fedeztem fel itt a Látszótéren a képeid, de engem levettél a lábamról, nagyon tetszenek. Egyediek, kigondoltak, ízlésesek, öröm nézni őket. Számomra ilyen (is) az igazi fotográfia.
Jó ez a kvázi képeslap hangulat, az elvadult kék éggel, tengerrel, és ebből az érzetből egyrészt a motoros az, aki kizökkent, másrészt az, ahogy a kompozíció, mintha a a fotós is egy motoron utazna, és a nagy sebesség hátrahőköltette volna, felfelé mozdul, az eget kémleli inkább. Ez ad feszültséget is, vajon mi jön a kanyaron túl, vajon elesünk-e a nagy sebességtől. Miközben Timi, mert rövidet exponál, a mozgás érzetét primer módon elveszi tőlünk. Ravasz! (hegyi)
Köszönöm Ildikó, örülök nagyon!