Ezzel a képpel úgy vagyok (láttam már másutt korábban), hogy ha egy képsor része, egy etűd a kerékpáros versenyző életéről, akkor oda elfér, de önállóan, főleg ilyen borzalmas címmel poénra véve nekem nagyon beletolod a primer kocsmai humor kategóriába. Oké, elvonatkoztatok a címtől. Jó az, ahogy a néző figyel, ez fontos pillanat. Még az is, hogy a versenyző kitikkadva épp grimaszol. De a képkivágat lenn épp azt vágja le, ami értelmezné, mi történik. Elesett? Elszakadt a lánc? Mi a tököm történt, hogy így kell grimaszolni? A kép erre nem ad választ. Ráadásul, gondolom véletlenül, olyan központozás jött létre, ami háromszögeléssel a néző, a bicajos feje és annak nadrágján formailag megjelenő elsődleges nemi jellege körül mozog, ami taszító. Ezt erősíti ez a dekadens grimasz is. Ha - miközben fenn lazák vagyunk - lenn valamennyi lenne a bicajból, akkor ez a hangsúly áttevődne oda, és elmúlhatna a viszolygás. (hegyi)