Az a helyzet Gábor, hogy ezeket te nagyon érzed és érted, de szerintem unod - mondd, ha nem így van -, és rutinná kezd válni. Érdemes lenne egy kicsit agyalnunk azon, hogy milyen irányba mozdulj el, vagy találj magadnak olyat, ami újból kihívást jelenthet számodra, mert szerintem itt már nincs meg az a kihívás, az a meghódítás, hogy egész furcsát mondjak, nincs meg a szerelem. Hogy nem az van, mint az első találkozásoknál, hogy belebújok a bőre alá is, meg még az illatát is haza akarom vinni. Ez a fotóra is ugyanúgy igaz, hogy ha már valami úgy megkopik bennünk, vagy rutinná válik, akkor valamit változtatni kell, valamit ki kell találni ahhoz, hogy újból izgalmassá tudjon válni a dolog, mert közben elkezdünk klisékben gondolkozni. Szép felhők, kemény színek, valami nagyjából aranymetszésre szerkesztett magányos épület a semmi közepén, ezek mennek neked, nem mondom, hogy nem, és amit most mondok, azt tényleg vedd komolyan, hogy nem bántásnak szánom, vagy nem lebeszélni akarlak erről. Nem is azt mondom, hogy ez az irány már kifutott úgy, ahogy van. Egészen egyszerűen csak a technikán, vagy a nézőponton, vagy a hozzáálláson, vagy valamin kellene változtatni. Szereplőket is el lehetne kezdeni használni, tehát, hogy valami történjen, ami téged újból felcsigáz. (hegyi)