Szia Gábor!
Szeretném elkérni ezt a képedet a következő, hétfői (10.30) GórCső adáshoz illusztrációnak.

Baleseteim című rádióműsoromhoz ezt a képedet választottam illusztrációnak.

Márk: Zsolttal egyetértve én sem szörnyeket, sem különösebben groteszk figurákat nem látok a Roncsfilmben. Talán azért nem, mert olyan környéken élek, ahol az emberek egy része akár szereplő is lehetne a filmben, és munkám során is az ő testi-lelki bajaikkal, problémáikkal foglalkozom napi rendszerességgel. Emiatt lehet, hogy a Roncsfilmet csak kissé torz tükreként látom annak a valóságnak, amiben én is élek.

Szörny alatt azt értem, hogy:
"érző szívű lény, akit azonban különféle okok miatt a társadalom kivet magából. ...vagy pedig valójában nem is szörnyeteg, vagy nem olyan mértékben vagy értelemben, ahogyan a környezete hiszi ezt róla." Nem épp ezért RONCSFILM?:S Amúgy egyáltalán nem emlékszem a filmre, kicsi voltam, csak arra, hogy volt egy túszejtés.:-) Szóval bocsánat, hogy megalapozatlanul hülyeségeket pofázok, de a Szőke-filmekben mindig akadnak groteszk figurák...

Nem szörnyek. Nagyon is emberek. Te vagy én. Akár.

Inkább szörnyként ábrázolt kisemberek. Dehát a legtöbb ember szörny, hiszen állatok húsával táplálkozva üvöltözünk a világbékét követelve.:-)

Márk: Ha ők szörnyek, akkor mindannyian azok vagyunk. Szerintem náluk hétköznapibb, simlisebb és szerethetőbb hősöket nehezen találni. Nem tudom emlékszel-e arra a jelenetre, amikor Kisjuhász Béla megpróbálja megállítani Joó Gézát, és bár kudarcot vall, de utolsó erejét összeszedve utána ered, és rákiállt, hogy "Állj meg centrumáruházak!". Hát hol van ehhez képest például egy Batman? :)

A Roncsfilm inkább "érző szívű szörnyekről" szól nem? :D

Ági: Attól tartok alapvetően hibásan működöm, és menthetetlen vagyok :)

Márk: Ha már hétköznapi hősökről van szó, akkor nekem nagy kedvencem, a Roncsfilm ugrik be.

Jó kép, nekem tetszik, remélem sok Zitronenschweint fogsz rá kapni. A hétköznapi hősök szoktak a legjobbak lenni. Mint a Badár az Európa Kempingben.

Jaj, Gábor! Gyógyítható? Segítsek? Engem azonnal a gyógyításra sarkallsz. Megyek.

Vera: Köszönöm, nagyon igyekeztem :)

Márk: Köszönöm a hőstani leckét! Ha már kategorizálunk, akkor azt mondanám, hogy a kép szereplője leginkább az érzőszívő szörny kategóriába sorolható, aki nem tud és nem is akar hős lenni.

Tamás: Ez most csak játék, de sajnos "kellett" egy baleset ahhoz, hogy egyáltalán eszembe jusson egy ilyen ötlet...

ne törd magad ennyire... :)

Az antihős egy szereplőtípus, aki olyan személyiségjegyekkel bír, amelyeket hagyományosan a gonosztevőkkel vagy más, a társadalom által megvetett vagy kevésre tartott személyekkel szoktak kapcsolatba hozni.

Egy működőképes definíció szerint az antihős olyasvalaki, aki a történet keretei között ugyan mint hős szerepel, de onnan kiemelve könnyen úgy látnánk, mint ellenszenves figurát.

Fajtái:

Az igazságkereső hős
Valószínűleg a legelterjedtebb fajta antihős, akinek a hagyományos hőssel egyezőek a céljai, de aki számára „a cél szentesíti az eszközt". Az igazságkereső csalódott a társadalomban és az igazságszolgáltatásban és a törvényes oldalt feladva a saját módszereivel próbál érvényt szerezni az igazának. Hősiességét az adja, hogy nem csak saját vagy családja létéért kell harcolnia (már önmagában ez is hőssé tehetné), de gyakran egy nagyobb közösség (nép, ország, emberiség, elnyomott kisebbség) stb. sorsa is az ő harcának sikerén áll vagy bukik.

A fejlődő hős

Egy másik típusú antihős a történet elején gyakran cinikus, előítélettel teli, érzéketlen, éretlen, vagy közömbös. Ahogy a történet előrehalad, a szereplő megváltozik és fejlődik és végül lélekben is hősiessé válik.

A sodródó hős

Ez a fajta hős képtelen bármit is tenni az ellen, ami történik vele, bár többnyire tudatában van a dolgok jelentőségének. A körülötte működő hatalmakhoz képtelen felérni, és többnyire csak hétköznapi sikereket könyvelhet el. Helyzete a tragikus hősökével rokonítható.

A hétköznapi hős

Néha az antihős lehet egy hétköznapi személy, aki híján van a hősi képességeknek és erényeknek, és inkább hajlamos olyasmire, mint az önzés, gyávaság vagy lustaság. Általában rajtuk kívül álló okok miatt kerülnek olyan helyzetekbe, amelyekbe a hagyományos hős szokott.

A gonosztevő

Némely esetben a hősnek egyáltalán nincsenek pozitív tulajdonságai. A szereplő tökéletesen gonosz attól a ténytől eltekintve, hogy a történet rá koncentrál és így arra kényszeríti az olvasót vagy nézőt, hogy szembenézzen a saját sötétségével.

A szörny

Legtipikusabb formájában érző szívű lény, akit azonban különféle okok miatt - leggyakrabban torz, visszataszító vagy félelmetes külseje, és/vagy gyengeelméjűsége, illetve egyszerűen csak rossz híre vagy rendkívüli volta miatt - a társadalom kivet magából. Általában tragikus véget ér. Gonosszá is válhat (ha csak időlegesen is), de az is előfordul, hogy önmagát áldozza fel valamilyen jó cél érdekében. „Szörnysége” modernebb művekben „átvitt” értelmű is lehet, például mely pl. egy kettős életének csak a „sötétebbik” felében vagy alakjában nyilvánul meg; vagy pedig valójában nem is szörnyeteg, vagy nem olyan mértékben vagy értelemben, ahogyan a környezete hiszi ezt róla (mint Waltari Nero-ja).

A fanatikus

Ez a karakter „alapjában véve” jószándékú, de saját (pozitív) igazáról és értékeiről oly mértékben meg van győződve, hogy már-már az őrültségig ragaszkodik hozzájuk, ezzel romlásba döntve nemcsak magát, de - súlyos esetben - környezetét is.

szerethető lett, az biztos :)
hatásos kép,a címmel is.
grat!