Nagyon szép csendéletet mutatsz, nagyon jók a formáid, kicsi derítés majd nem ártana. Derítésnek azt nevezzük, amikor egy főfény, egy erősebb megvilágítás ellenpontját megtaláljuk azzal, hogy azt a főfényt valamilyen más fényvisszaverő felületről visszacsapatjuk ellenoldalra. Automatikusan létrejön ez a tányérral, ha megfigyelitek a két barackot meg a diót. A tányér maga visszaderíti ezeket a formákat, és nézzétek meg, hogy mennyire jól élnek, jól mutatnak ezen az egészen, míg az asztalterítőn lévő dió, alma, meg a váza is bebukik feketébe. Ezt kellene elkerülni. Annyit kellene elérni a derítés által, hogy az történjen meg a többi tárggyal is, mint ami megtörténik a tányérban lévő tárgyakkal. Ezt nagyon egyszerű elérni, mert ha egy tányér ezt meg tudja csinálni, akkor nosza, vegyél elő még egyet, és az is vissza fog neked deríteni, ahogy látom, itt volt elég fény. Ezt meg fogja tenni neked akár egy alufólia, vagy bármi más olyan konyhai eszköz, ami ott van kéznél, és vissza tudja verni a fényt. Arra felhívnám a figyelmet, hogy a neutrális fényvisszaverést a fehér felület fogja adni, az ezüstös felületek inkább hidegebb fényt hoznak, az aranyló, sárgás felületek melegebbet, ezzel lehet játszani is, hogy mit akarsz ebből kihozni: egy melegebb vagy egy hidegebb tónust. Érdemes lenne ezzel foglalkoznod, mert ez a kép izgalmas. Egy kicsit több kellene abból a rózsaszín virágból, ami fönt van. Most az egész kép egy kicsit szűk minden irányban, több előtér kellene, és oldalt is több tér, de a megoldással abszolút egyetértek. Ha a tömegelhelyezéssel még pontosabbak akarunk lenni, akkor én közelebb vinném a vázát a tányérhoz, és kijjebb vinném az almát. A kettőt megcserélném oldalirányban. Nagyon örülök, hogy hozzáfogtál ehhez is, úgy tűnik, van hozzá érzéked, ez ismét olyan terület, amivel van értelme foglalkoznod. (hegyi)