Expozíció: Soha nem gondolok a képemre. Néha meglep ha rám bámul. Nem az van ott, ami vagyok. Akkor mi legyen? Kirakom az árut a kirakatba, mert üres boltban bolond a hentes.
Kedves Krisztián, erről a képről a mi véleményünk szerint nincs értelme írni, mert jó. A kísérő szöveg hozzáad azért, mert megjelenik benne az önirónia, nem csak leíró jellegű, hanem a rövidsége ellenére történet, vagy filmszerű. (szőke)
értékelés:
Kirakatok üvegében tükröződő képmásom alattomosan rámkacsint, mintha tudná, pedig senkinek nem árulnám el, és mégis, érzem, hogy ő egyszer engem elárul majd, és akkor hiába sapka, szemüveg, szakáll, nem lesz, ami mögé rejtsem a titkom.