Mama
Nagyi már évek óta mindent és mindenkit elfelejtve ücsörög, utazik egyre messzebb.

Nagyon jó, ahogy a kanapé, fotel íve viszi a kép alján a karon lévő drapéria és horgolt mellény gyűrődéseivel ezt az aszimetrikus elrendezést, ahol a kép bal oldalán ott van az a fény, az az üres tér, amire bizonyos szempontból a szöveg aláírás is utal, ugyanakkor ezt a képet mindemellett is elemezzük, jók a szürkék, feketék ritmusai ezzel az ellefényes háttérrel. Ez a sötét haj fürtök az ellenfénnyel pont olyan, mint a halálra készülés. A sötét nagyon jól dinamizálja a forgást, nagyon jól van kitalálva az egész, jól van ellesve a valóságból. Azzal, hogy a háttér ilyen sematikusan fehér, pont azt érzem, hogy az az a lépés, az az a kapu, ami előtt nagyi az életében mintegy rendelő előtt, vár. (szőke)
értékelés:

Vágy

Azon a vonalon tudunk elindulni, hogy vajon mi a kapcsolódás az alkotó által ábrázolt élő személynek a halállal - itt egy temetőből láthatunk egy sírt. Vajon az alkotót látjuk-e, vajon az üzenete az-e, hogy a vágy egyfajta azonosulás, vagy hiány valaki felé. Ez az egyik része a történetnek. Érdekes a kompozíció, hogy szinte éterikus nagy ég látszik rajta, mégis azt mondanám, hogy ha nem látnám azokat a kis grafikákat, ami a weboldalunkon körbeveszi a képet, akkor azt mondanám, hogy a kép önmagában kerettől keretig úgy értelmezhető, hogy van rajta ez a megdöbbentő fehér, és ezek a halvány foltok, de ezen kívül a képen nem jelenik meg egy dramatikus sötét, mondjuk egy kokakóla sötétje vagy bármi olyan ritmus, amitől drámai, vagy színhatásában viszonyítható tónust kaphatnánk. Mit akarok ezzel mondani? Malevics nagy fehér képe ugyanide sorolható lenne, hogy Malevics valamit rosszul gondolt, mert azon a nagy fehér képen nem látunk semmit, hanem egyszerűen azt tette az alkotó, aki egy csodálatos gondolkodó volt, hogy egyszerűen bekeretezett egy fehér képet, majd azon a bizonyos híres kiállításon kiállította a többi kép között. Csakhogy egyet ne felejtsünk el, hogy a Malevics egy olyan trükkös alkotó volt, aki azt a viszonylatot is hozzátervezte az egészhez, hogy egy kiállítás enteriőrjében, falrendszerében valójában ő, anélkül, hogy ezt másoknak elárulta volna, belekomponálta az egész szerkezetbe, szőnyeg felületbe az ő fehérjét és ilyesféleképpen az ő képkeretjén belül működő jelentéktelen fehér azért vált dinamikussá, mert ő hozzáképzelte az alkotás fázisában a majd megszülető kép körüli világot. Itt viszont nem tudjuk, hogy mi a körülötte lévő világ, vagy nehezen feltételezzük, hogy Krisztián belekomponálta volna, hogy majd milyen környezetbe kerül a képe, ezért azt kell, hogy mondjam, hogy a képet a kereten belül kell, hogy értelmezzem. Mivel használ színeket, paszteles barnákat, nagyon jót tenne, ha elfogadjuk, hogy ez a kép nem egy vidám hangulatú kép, hogy megjelenjen valahol ebben vagy a dinamika, vagy a dráma. Dinamika alatt a színt értem, hogy megjelenhetne a zöld, a vörös, vagy sötét - nem az én dolgom eldönteni, hogy mi - de az biztos, hogy most ez a viszonyítás nincs meg kerettől keretig, és amennyire erős ez a kép, annyira veszít is az erejéből, mert az önmaga rendszerében nincs meg a tól-ig határ. (szőke)
értékelés:

Mozgásban

Egy tipikus nyári naplementés, majhogynem amerikai hangulatú képet látunk, és ezen tényleg értékelhető a mozgás, nagyon szimpatikus. Egy olyan aratás utáni területet válaszott Krisztián, ahogy egy picit sejteni lehet az árnyékok miatt, hogy vannak úgynevezett barázdák, bordák a földön. Talán, hogyha fényben úgy választja ki, vár annyit a nap állásával, hogy ezek a perspektivikus csíkok, amit a kép bal oldalán lehet felfedezni, határozottabbak legyenek és többet lehessen ilyenből látni és a modelljeit ennek középpontjába rakja, akkor erősebb lenne a mozgás játék üzenetrendszere. Ugyanakkor nem tudom eldönteni, hogy az élesség hol helyezkedik el, és bár az alkotó próbálja teljesen centrikusan és szimmetrikusan komponálni a beállítást, mégis azt érzem, hogy billen a kép, például azért is, mert ha a haladást akarjuk átélni, hogy ők pillanatokon belül ide fognak érni a fotóshoz, vagy ahol a szemlélő áll, akkor játszani kellett volna a mélységélességgel. Miközben óriási távolságot, szinte a horizontig látunk, mégsem érzékelhető ezen a képen az, hogy ebben a futásban benne van a távolság, és ennek elsődleges oka, hogy nem döntötte el a fotós, hogy hova fókuszál. Egy másik segítség lehetett volna, ha a géppel még mélyebbre helyezkedik Krisztián. Az az érzésem, hogy ez itt most egy guggoló pozíció, és csak azt tudom mondani, hogy ha erre rájön az ember, hogy hogyan lehet egy ilyen közelítéses üzenetet létrehozni, akkor nem kell sajnálnia magát a fotósnak, feküdjön bele a törmelékkel teli kaszált felületbe és majd utána leporolja magát, de a fotónak kell jónak lenni, itt nem volt kellően erőszakos és radikális a fotós önmagával, hanem egy jóleső képet készített úgy, hogy ő is könnyedén el tudja ezt készíteni, de ez a fotónak nem igazán segít. (szőke)
értékelés:

Csendélet macskakőből

Krisztián, ha jól érzékelem, akkor ez eredetileg egy álló kép lehetett, valahol egy régi század eleji utca régi köveiből. Azt én jó ötletnek érzem, hogy átforgattad fekvő formába és elsősorban ebben nekem az a szimpatikus - miközben a kép nem akar többet egy formai ritmus játéknál - hogy létrejön egy szürreálisabb és asszociatívabb második jelentéstartomány, ami nem kötődik a valósághoz, hisz az egész lehetne egy gyík bőrfelülete is. Ettől válik szerintem ez a kép többé és izgalmasabbá egy dokumentumnál. Ez a fajta második tartalom, üzenet, elsősorban a film sajátja, Eizenstein, Makavejev, ahol például a vágással érik el azt, hogy egy kép saját rendszere indukál egy második üzenetet. Filmnél ezt könnyebb elérni, hogy A és B történetet egymásra vágod és kapsz egy C összefüggést. Ennél a fotónál az A jelentés az álló formájú exponálás, B az elforgatás, amitől A és B összefüggéseként jelentkezik a C szürreális üzenete. (szőke)
értékelés:

bolhapiac 1
Mindent egymás mellé lehet rakni.

bolhapiac 2
Tematikus csendélet.

bolhapiac 3
A piacon eladni kell, de ehhez jó képet kell vágni-rakni az asztalra, vonzó csendéletekkel csalogatni a vevőket...

Kedves Krisztián, munkád képsorként nem értékelhető, mert nincs benne történet, ami indokolná, hogy több képet látunk. Csendéletnek egyik sem nevezhető, mert találomra fellelt tárgyakat látunk egy zsibpiaci árus asztalán. ha megengedte, hogy fotókat készíts, annak se lehetett volna akadálya, hogy kompozícióban rendbehozd a képeket. Az első kép lehetne az, amivel érdemes lenne foglalkozni, de így az is csak egy talált kép. A második kép zavaros, a harmadik képen a BoneyM lemez és az üveggolyók kapcsolata nem világos. A bolhapiac kitűnő terep, arra jó ügyelni, hogy az árusok nem mindegyike szereti, ha fotózzák a holmijait, de egy-egy jó portrét el lehet lesni. Ha tárgyi környezetet is hozzáadsz, zsánerképek születhetnek. Csendélethez szükség van arra, hogy tudd, melyik tárgyat miért rakod a másik mellé. A véletlen ritkán komponál jól. Remélem, hogy ez nem veszi el a kedved és ennek értelmében új képeket kkapunk tőled. (szőke)
értékelés:

Még egy kép Jemsedről
Politikai okok miatt menekült Pakisztánból Németországba. Most németül tanul és próbál beilleszkedni a "szép új világba". Autószerelő szeretne lenni.

Kedves Krisztián, 3 disznó, nagyon jó a drámája a képnek, kifejezi a viszonyokat, a falanszterszerű egészet, a szeretetteli érzelmet, bizonytalanságot, a múltat. (szőke)
értékelés:

barát

Kedves Krisztián, ez már egy jobban sikerült kép a kompozíció tekintetében, bár Jamsedet is inkább az ellenkező irányba billentettem volna. A távkapcsolók szerepe nem világos számomra a képen. (szőke)
értékelés:

josuf

Kedves Krisztián! Nagyon jól érzékelteti a modelled körülményeit a maci csillagrendszer, de egy talán elfért volna a kezei között is, akkor nem teszi fel a comjára és így nem lesz egy kiugró él a könyöke miatt. Másik, hogy az jó, ha a középvonalból elbillentjük jobbra vagy balra a modellt, de itt épp ellenkező irányba kellett volna mozdítanod, hogy a falon lévő ürességet a feje jobban betöltse, kiigazítsa. A fagyis doboz is zavaró a kompozíció tekintetében, nincs szerepe, viszont elvonja a figyelmet. (Szőke)
értékelés:

2. lecke
Expozíció: Soha nem gondolok a képemre. Néha meglep ha rám bámul. Nem az van ott, ami vagyok. Akkor mi legyen? Kirakom az árut a kirakatba, mert üres boltban bolond a hentes.

Kedves Krisztián, erről a képről a mi véleményünk szerint nincs értelme írni, mert jó. A kísérő szöveg hozzáad azért, mert megjelenik benne az önirónia, nem csak leíró jellegű, hanem a rövidsége ellenére történet, vagy filmszerű. (szőke)
értékelés:

portré

Kedves Krisztián, nagyon örülünk, hogy személyedben szintén egy új ideérkezővel találkozunk, nagyon szimpatikus a rendszere az egész képnek. Talán csak annyi lenne a megjegyzés, hogy fekvő formában a jobb oldali részt bővítenénk. 2 disznó, várjuk további házi feladataid. (Szőke)
értékelés: