Mama
Nagyi már évek óta mindent és mindenkit elfelejtve ücsörög, utazik egyre messzebb.

Nagyon jó, ahogy a kanapé, fotel íve viszi a kép alján a karon lévő drapéria és horgolt mellény gyűrődéseivel ezt az aszimetrikus elrendezést, ahol a kép bal oldalán ott van az a fény, az az üres tér, amire bizonyos szempontból a szöveg aláírás is utal, ugyanakkor ezt a képet mindemellett is elemezzük, jók a szürkék, feketék ritmusai ezzel az ellefényes háttérrel. Ez a sötét haj fürtök az ellenfénnyel pont olyan, mint a halálra készülés. A sötét nagyon jól dinamizálja a forgást, nagyon jól van kitalálva az egész, jól van ellesve a valóságból. Azzal, hogy a háttér ilyen sematikusan fehér, pont azt érzem, hogy az az a lépés, az az a kapu, ami előtt nagyi az életében mintegy rendelő előtt, vár. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

40
Értékelem!

Szerintem jó lett volna deríteni az arcát, (fotosoppal talán még javítható) mert így sötét, és nem látom, hogy alszik-e, vagy ébren álmodik.

Új hozzászólás