Vágy

Azon a vonalon tudunk elindulni, hogy vajon mi a kapcsolódás az alkotó által ábrázolt élő személynek a halállal - itt egy temetőből láthatunk egy sírt. Vajon az alkotót látjuk-e, vajon az üzenete az-e, hogy a vágy egyfajta azonosulás, vagy hiány valaki felé. Ez az egyik része a történetnek. Érdekes a kompozíció, hogy szinte éterikus nagy ég látszik rajta, mégis azt mondanám, hogy ha nem látnám azokat a kis grafikákat, ami a weboldalunkon körbeveszi a képet, akkor azt mondanám, hogy a kép önmagában kerettől keretig úgy értelmezhető, hogy van rajta ez a megdöbbentő fehér, és ezek a halvány foltok, de ezen kívül a képen nem jelenik meg egy dramatikus sötét, mondjuk egy kokakóla sötétje vagy bármi olyan ritmus, amitől drámai, vagy színhatásában viszonyítható tónust kaphatnánk. Mit akarok ezzel mondani? Malevics nagy fehér képe ugyanide sorolható lenne, hogy Malevics valamit rosszul gondolt, mert azon a nagy fehér képen nem látunk semmit, hanem egyszerűen azt tette az alkotó, aki egy csodálatos gondolkodó volt, hogy egyszerűen bekeretezett egy fehér képet, majd azon a bizonyos híres kiállításon kiállította a többi kép között. Csakhogy egyet ne felejtsünk el, hogy a Malevics egy olyan trükkös alkotó volt, aki azt a viszonylatot is hozzátervezte az egészhez, hogy egy kiállítás enteriőrjében, falrendszerében valójában ő, anélkül, hogy ezt másoknak elárulta volna, belekomponálta az egész szerkezetbe, szőnyeg felületbe az ő fehérjét és ilyesféleképpen az ő képkeretjén belül működő jelentéktelen fehér azért vált dinamikussá, mert ő hozzáképzelte az alkotás fázisában a majd megszülető kép körüli világot. Itt viszont nem tudjuk, hogy mi a körülötte lévő világ, vagy nehezen feltételezzük, hogy Krisztián belekomponálta volna, hogy majd milyen környezetbe kerül a képe, ezért azt kell, hogy mondjam, hogy a képet a kereten belül kell, hogy értelmezzem. Mivel használ színeket, paszteles barnákat, nagyon jót tenne, ha elfogadjuk, hogy ez a kép nem egy vidám hangulatú kép, hogy megjelenjen valahol ebben vagy a dinamika, vagy a dráma. Dinamika alatt a színt értem, hogy megjelenhetne a zöld, a vörös, vagy sötét - nem az én dolgom eldönteni, hogy mi - de az biztos, hogy most ez a viszonyítás nincs meg kerettől keretig, és amennyire erős ez a kép, annyira veszít is az erejéből, mert az önmaga rendszerében nincs meg a tól-ig határ. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

39
Értékelem!

A fényár szerintem már sok, túl exponált lett tőle, hogy mi a vágy pontosan azt én sem értem.

52
Értékelem!

IMÁDAT

Bálvány már az arcom,
naponta imádom magam,
rózsaszirmot szórok,
végül szentté ölöm magam.

41
Értékelem!

Üdv!
Nagyon érdekes számomra ez a kép! Megnyugvást sugall (sír), egy olyan helyet ahol egyedül lehetek (temető mező), és magamra találhatok (személy), e keresztül meg megláthatom az Istent, a mozdulatlan mozgatót, a teremtőnket (fényár).
Számomra legalábbis ezt sugalmazza.

Nagyon elgondolkodtató, tetszik!

46
Értékelem!

Márti elmondott helyettem is mindent. :)

50
Értékelem!

Hát, nem, hanem itt például olyanok jutnak az eszembe, hogy feltámadás, megvilágosodás, mennybemenetel, halottak napja és valami darkzenész léggitárral, de miért vágynál ugyan ilyesmikre? Nem tudtam ezeket veled összeegyeztetni, úgyhogy valószínűleg nem értem a képet. Ilyenkor jobb csendben lenni, nem?:)

35
Értékelem!

Na mi van mindenki eldugult?

Új hozzászólás