Innen elmenni is jó, de megérkezni még jobb.

Kedves Kata, a kép címe és a hozzá tartozó kísérőszöveg alapján próbálok tájékozódni, mert bár szimpatikius ez a fekete-fehér, kicsit sziluettes formaegyüttes, mégis nehezen tudtam megfogalmazni, miről szól a kép. Érzésem szerint sok mindent ölel át egyszerre, a címben és a kísérőszövegben foglaltakat is. (Keleti pu, megérkezés, elmenetel - vasút). Érzékelhető még a kép kapcsán valamennyi romantika, pici melankólia. Az alkotói problémát mégis inkább a technika felől keresném, amelyet nem tudatos dekomponáltságnak hívnék. Véleményem szerint ez abból fakad, hogy nincs pontosan meghatározva a kép valódi üzenete, valódi sűrítése.
1. Nagyon szép irány a kép felső harmadában megjelenő kovácsoltvasak íve, a madarak sötétjével, egy egyfajta szecessziós érzet.
2. A kép alsó harmadából bal odal felé kifelé tartó sínek, sínpár.
3. Hátizsákos kislány.
4. Emberek az előtérben háttal.
Úgy érzem nincs eldöntve a hangsúly, és ezáltal nem erősítik ezek az izgalmas helyzetek a kép összhatását, hanem gyengítik. Vitatkoznak a ritmusok a képen. Ezt hívnánk nem tudatos dekomponáltságnak. Szeretnénk még egyszer hangsúlyozni, hogy a felsorolásból mindegyik felvetés közel áll hozzánk, már csak azért is, mert kimondatlanul van valami retro 70-es, 80-as évek hangulata a képnek. De ettől még a kép követeli a maga szabályait, és úgy sejtjük, hogy nem cél ennél a képnél a néző zavarba ejtése. Ezeknek az izgalmas kapcsolódásoknak, amelyek a képen szerepelnek, érthetővé kell válniuk, ezért kell őket képileg rangsorba helyezni, hogy a néző számára az üzenet könnyebben dekódolható lehessen. (szőke)
értékelés: