Munkák | Látszótér

Szűrés

Az üzlet

Josef Sztanacky fényes szőke haját lobogtatva sarkig tárta bécsi irodájának ajtaját a Magyarországról jövő, ízig-vérig vállalkozó házaspár előtt. Zoltán, a Szamuely Tibor Általános Iskola volt tanulója, a Kertészeti - akkor még Főiskola, ma már - Egyetem végzett diákja, ingatlan és tulipán kereskedő, lelkében enyhe malíciával kísérte el egykori középiskolai tornatanár és hivatásos parkettáncos feleségét e talányos üzleti útra. Josef napok óta küldözgette rejtélyes faxait, furábbnál furább célzásokat téve bizonyos pénzösszegekre, amiből Gabriella, akinek Josef a felső kapcsolata volt a rendszerben, messzemenő következtetéseket vont le. Éjszakákat nem aludt, két kilót fogyott, de Zoltán csak nevetett.
   Az irodában a falakon mindenütt a cég jelképei függtek, hamutartókról, kávéscsészékről, óramutatókról, a vitrinekből, és mindenféle trófeákból a cég delejes ereje áradt. Gabriella alázatosan helyet foglalt és csodálattal vegyes kérdő tekintetét Josefra emelte. - Gyönyörű asszony! - mondta Josef Sztanacky és szinte hibátlan bécsi dialektusába kevéske lengyel akcentus keveredett. - Hívattam, mert tudatni akartam, hogy önre esett a választásom. De a szemében ernyedtséget és fáradtságot látok! Hová lett a legendás belső ragyogás?
   Gabriella mukkanni sem bírt. Idegesen cigarettára gyújtott és jelezte, hogy megértette a szemrehányást.
   - A mi munkánk szép és felemelő, mert emberekkel foglalkozunk. Erőt és magabiztosságot adunk nekik, kibontakoztatjuk képességeiket, boldoggá tesszük őket! Ez minket is boldogsággal kell hogy eltöltsön! Én bízom magában! Mert az ösztönömre hallgatok. Tudja-e ön, hogy miért nemz jóképű férfi sokszor csúnya nővel gyermeket? Vagy hogy visszataszító külsejű férfi miért házasodik gyakran gyönyörű nővel? És hogy az eszményi emberpárnak sokszor miért nem születik gyermeke? Mert az ember az ösztönei után megy! A szagló ösztöne után! Az érdekházasságból, ha még oly szép is az emberpár, nem fog gyermek születni! A lovaim például 1982-ben olyan vastag szőrt növesztettek a tél beállta előtt, hogy pontosan tudtam, dermesztő hidegre kell számítanom. Én bízom önben! Önnek a ruhájából is a siker illata árad!
   Gabriella fokozatosan felengedett, szemében rajongás csillant. Arca megszínesedett, egész valójával Josef felé fordult.
   - Én is úgy vélem, nincs annál szebb, mint embereket boldoggá tenni! Segítsen nekem! Szabadítson fel!
   Zoltán felpillantott capuccinójából, majd újra elmélyülten kevergetni kezdte.
   - Gabriella, maga nagyszerű asszony, önben hallatlan erők rejtőznek, ön képes értelmet adni mások életének! Kövessen engem és én megmutatom az utat! Én Vlagyivosztoktól Kosicéig, Vancouvertől Triesztig körbeutaztam a világot, előadásokat tartottam! Lelkesítettem az embereket és ők a földön fetrengve itták szavaimat. Mert a szónak ereje van! Az embereknek pedig vezér kell! És a vezért nem a pénzért követik, hanem annál sokkal magasabb rendű dolgokért! Egy szimbólumért, egy dicséretért, a megértő szóért! Nézzen rám!
   Gabriella ráemelte csillogó tekintetét, és arra gondolt, hogy Zoltán nem a gyermeke apja. Zoltán racionális és gunyoros, sohasem értette meg őt.
   - Én megadom magának a szabadságot! Megszabadítom a vetélytársától! Toborozzon embereket, oktassa őket, vesse be vonzerejét! Ne törődjön a múlttal, nekünk előre kell néznünk! De áldozatot is várok öntől!
   Odakint elállt a szemerkélő eső, a lemenő nap vörösre festette az eget, és a szobában irracionális fény áradt szét. Gabriella úgy érezte, Josef olvas a gondolataiban. Igen, ő képes hatni az emberekre, nemegyszer megkóstolta már a hatalom mámorító ízét, bárcsak újra kipróbálhatná! Összeszedné a szerencsétleneket, megcsillantaná előttük a reményt, azok pedig feltétel nélkül követnék őt.
   - Mit kell tennem? - kérdezte.
   - Nézze, - mondta Josef - az ön vetélytársa, Magda, túl messzire ment. Ellenszegült az utasításaimnak, önállósítani akarta magát, és olyan módszerekhez folyamodott, amiket nem tűrhetek. Végeznem kell vele! Eliminálnom kell őt! De ez nem lesz könnyű, Magda agyafúrt teremtés, tönkretehet mindkettőnket!
   Gabriella gyűlölte Magdát, amiért megkeserítette az életét és féltékeny is volt rá, mert Josef többet törődött vele. Évek óta arról álmodozott, hogy egyszer megszabadul tőle, és lám az élet őt igazolta! Magda saját maga alatt vágta a fát! Diadalmasan tekintett Zoltánra, de Zoltán rosszat sejtett. Ez az egész dialógus nem volt ínyére. Josefet perverz hülyének tartotta, indult volna már vissza Pestre. De Gabriella könyörgő tekintete a székhez kötözte. Josef titkárnője kávét, teát, üdítőt szolgált fel, csészéket és poharakat rakosgatott ide-oda, közben Josef egy fehér cédulára felfirkantott valamit és Gabriella elé csúsztatta. Gabriella előbb Josefra nézett, majd átnyúlt az asztalon és megfogta Zoltán kezét. A cédulán 520.000 dollár állt. Josef tapintatosan kiment a szobából.
   - Nem őrültem meg! - mondta Zoltán fojtott hangon.

képcm
Innen elmenni is jó, de megérkezni még jobb.

Kedves Kata, a kép címe és a hozzá tartozó kísérőszöveg alapján próbálok tájékozódni, mert bár szimpatikius ez a fekete-fehér, kicsit sziluettes formaegyüttes, mégis nehezen tudtam megfogalmazni, miről szól a kép. Érzésem szerint sok mindent ölel át egyszerre, a címben és a kísérőszövegben foglaltakat is. (Keleti pu, megérkezés, elmenetel - vasút). Érzékelhető még a kép kapcsán valamennyi romantika, pici melankólia. Az alkotói problémát mégis inkább a technika felől keresném, amelyet nem tudatos dekomponáltságnak hívnék. Véleményem szerint ez abból fakad, hogy nincs pontosan meghatározva a kép valódi üzenete, valódi sűrítése.
1. Nagyon szép irány a kép felső harmadában megjelenő kovácsoltvasak íve, a madarak sötétjével, egy egyfajta szecessziós érzet.
2. A kép alsó harmadából bal odal felé kifelé tartó sínek, sínpár.
3. Hátizsákos kislány.
4. Emberek az előtérben háttal.
Úgy érzem nincs eldöntve a hangsúly, és ezáltal nem erősítik ezek az izgalmas helyzetek a kép összhatását, hanem gyengítik. Vitatkoznak a ritmusok a képen. Ezt hívnánk nem tudatos dekomponáltságnak. Szeretnénk még egyszer hangsúlyozni, hogy a felsorolásból mindegyik felvetés közel áll hozzánk, már csak azért is, mert kimondatlanul van valami retro 70-es, 80-as évek hangulata a képnek. De ettől még a kép követeli a maga szabályait, és úgy sejtjük, hogy nem cél ennél a képnél a néző zavarba ejtése. Ezeknek az izgalmas kapcsolódásoknak, amelyek a képen szerepelnek, érthetővé kell válniuk, ezért kell őket képileg rangsorba helyezni, hogy a néző számára az üzenet könnyebben dekódolható lehessen. (szőke)
értékelés:

képcm

Kedves Kata! A kép nagyon jó - a természet nagy, az ember kicsi - szép fát választottál. Egy megjegyzés: ha kicsit lejjebb hajolsz, amikor exponálsz, akkor a modell feljebb kerül a horizonthoz képest és akkor a képen szereplő útból lehetett volna még vágni. Várjuk többi barátod bemutatását is. (Szőke)
értékelés:

variációk kockásodásra

Kedves Kata, az életkép kategóriában nagyon szép, a kompozíciónál ha egy picit elmozdulsz, hogy a vizsla balrább kerülhessen és egy hajszálnyit emelsz a kamerán, akkor egy nagyon jó ritmusú képet kapsz, így picit összesűrűsödtek a képelemek. 2 disznó és plusz egy disznó a képi kommunikációért. a negyedik disznót Lacipapa kapja, mert olyan generáló tevékenységet végez, még úgy is, hogy sajnos nem csinál az utóbbi időben videokat, hogy az Estiskola kultikus figurája lett. (szőke)
értékelés: + Lacipapa:

A kanapé színe a kedvenc színem. A kutyát nem a kanapéhoz és nem is a hajamhoz választottam, hanem a lányom találta. Hetekig kerestük a gazdáját, (ti. a kutyáét) de nem került elő. Fruzsikutya 3 éve van velünk. (a Pedellus kiegészítése: Kata megbízásából én készítettem el a fényképekből az animációt, a zene is az én bűnöm. Lesszíves miszter Roland felkarolni Kata hóna alját és odanyúlni, hogy segítsen neki az animáció készítésben, mert a pedellus ebben (is) éppoly kezdő, mint Kata, úgyhogy az animáció hibái a pedellust terhelik. Azért iskola, hogy segítsetek egymásnak, összeboronáltalak benneteket, hajrá, dologra.)

Kedves Kata! Nagyon szomorú vagyok, mert nem a pedellust szeretném folyamatosan minősítgetni, a múlkor is kellett neki adni kis citromdisznót, mert csinált filmet. Sajnos nagyon tetszik a filmed. Itélet: a pedellus azért kap egy disznót, mert dolgozott az egésszel (szörnyű neki adni), Kata azért kap kettő disznót, mert a feladat kapcsán egy fontos új dramaturgiai vonulatot kezdett önállóan működtetni (rábírt egy idegent a saját alkotói munkája megvalósításához). Ezt egyszerűbben filmrendezésnek hívják, a nagyok ugyanígy csinálják, de az eremény a fontos, maga a film. Egy tehát a filmért, egy a kommunikációért. Ezt azért hangsúlyozom, mert az osztály éppen eleget társalog önállóan egymással, tehát itt az ideje, ki kell mondani, hogy kezdjetek el egymás munkájában is részt venni. (szőke) értékelés: Zsoltnak is egy

hallgatlak, András

Kedves Kata! Azért szeretnék két disznót adni, mert az előző munkáiddal együtt értékelelem második házi feladatod, és azok ismeretében portréd az iskola és a magad szempontjából is nagy előrelépésnek tartom és egy bátor vállalkozásnak. A kép két síkon közöl üzenetet, hisz kép a képben kompozíciót látunk, fontos a sivatagi vihar képe is, és a kontraszt előtte az arcképed. Talán csak annyi szerkezeti, kompozíciós hozzászólásom lenne, hogy ennél a fajta nyugodt ritmusú portrénál fontos lenne, hogy ne metszd le a fél karod és alul mell alatt fejezd be a képet. Ha tudsz, csinálj sorozatot, nagyon szép az anyag.(- szőke -)
értékelés:

Szőke ujjongva nézte a képet és örült, végre Kata bátor, mondta fennhangon Demeter fel is ébredt, hogy mi baj van, erre meg gyorsan kiment cigizni a kertbe. Nehéz vele. Gyorsan fel is rakom a képet, mielőtt visszaér. (ped)

Kata leckéje 4

Bódy Gábor a Balázs Béla Filmstúdióban a nyolcvanas években a Dokumenta 6 kiállítás kapcsán és egyáltalán, a home video indulásával kapcsolatban végzett visszacsatolási kísérleteket. Ezek lényege az volt, hogy a tévé monitort és a kamerát, amely kábellel össze volt csatlakoztatva, ömaga felé fordította és így egy végtelen folyosót, vagy gerjesztett képet láttunk. Megjegyeznénk, hogy ezzel a térbővítési technikával már régen is foglalkoztak. Például a keszthelyi Festetics kastély nagytermében lévő tükrös szoba, ahol az óriási méretű velencei tükrök egymással szemben a falakon találhatóak, így virtuálisan a termet megnagyobbítják. Elsősorban a barokk szeretett játszani a térrel ilyenformán. Érdemes még megemlítenünk Portugáliában Evora-ban a híres barokk templomot a lehunyt szemű Madonnával, de ha már itt jártok, fontos bemenni az altemplomba, ahol 5000 ember csontjaiból egy csontkápolnát is találtok. Ugyanitt Krisztus lila ruhában és sötét bőrrel van kifaragva és a mennyezeti freskókról kakasok röpködnek és keresztfák dőlnek.
Kata, érzékeljük, hogy dolgozol magadon, de még mindig bújkálsz. Azért szeretünk. (-szőke-)
értékelés:

Lehet, hogy még mindig nem én vagyok a középpontban?

Érdekes a kérdésed, miközben magad tetted a kép közepére. Itt te vagy a középpontban, ott is érzed magad. De megint az ember van vágva, ez mindig kettősségre utal, hisz ez nem csak a forma, hanem a személyiség kettévágása is. A kompozíciós elemek hegyére állított háromszöget formáznak, tehát a helyzet instabil. Nem vidám kép, valami benned vágódik ketté. Ráadásul második eset, hogy magad idegen tárgyak között mutatod be. Milyen lenne az a Kata, aki magát mutatja, egységként? (Szőke)
értékelés:

itt voltak, elmentek, a cipőiket meg itt hagyták rendbehozásra

Örömmel látjuk, hogy Kata dolgozik azon, amit mondtunk neki az előző leckéjére - itt már egy teljes történetet láthatunk a képen. Függetlenül attól, hogy itt voltak és elmentek cipő nélkül. Az is észrevehető, hogy saját lábán kívül két pár cipő szerepel a képen, az egyik valószínű férfi cipő, a másik női. A cipő az utazás szimbolikája - de a kép készítője papucsban van. Az is látszik, hogy Kata mást akar megmutatni, nem önmagát, hisz a képen ő csak a kép tartó bázisa, de a fő motívum a cipőké. Elgondolkodtató, ezért jó kép. Technikailag itt is fel kell hívjuk a figyelmet a gondosabb világításra. valamint arra, hogy a konyhakő fényképezésénél szerencsérebb lett volna, ha nem akarnak a vonalak párhuzamosak lenni a kép oldalaival, hanem azal szöget zárnak be. Ezzel a technikával elmismásolható a kamera optikájának hibája, torzítása is. Kata ezen a képen picit távolságtartóbb, mint a kézírásnál. Jöjjön közelebb. (szőke)
értékelés:

Ancsel Éva: CLXIV - Ha nem ismernénk a feltételes módot, talán kevesebbet szenvednénk, de mi maradna belőlünk? (*)

Kedves Kata! Munkád elsősorban képzőművészetileg kell elemezni és nem foglalkozhatunk azzal a feltételezéssel, hogy a bemutatkozó fotón esetleg a kép készítőjének kezét látjuk és az ő saját írását, mert akkor a betűk formájából elég mélyreható, akár még a szervi problémákkal kapcsolatos elemzést is tudnánk nyújtani. Ez most nem feladatunk, hisz ez nem egy grafológiai iskola. A kép attól függetlenül hogy figuratív elemeket tartalmaz, összességében mégis azt kell, hogy mondjuk, nonfiguratív jelzésekre épül, ilyen ritmikákkal dolgozik. A színek kiválasztása tudatosan nem agresszív, ezeket kevert színekkel hozza létre, elsősorban a fehérek intenzív hozzáadásával. A kép ezzel együtt mégis majdnem monokróm. Ugyanezt a képet ha elképzelnénk más színkeverésben, mondjuk a vörös és a zöld kapcsolatában, akkor dinamikusabbá, agresszívebbé válna a közlés. Az itt látható, főleg lilák variációiból épülő kép látszólag megnyugtató, mégis a képen balról jobbra haladó és az egész képet átszelő ferde fénysáv, és a kép jobb oldalán látható sötét folt hármas egységet hoz létre, de ez a ferde hármas egység folyamatosan "billegteti" a kompozíciót. Így valójában a tört színek ellenére a kép nem nyugalmat, hanem dinamikát, rosszabb esetben "diszharmóniát" hordoz. Mivel az Estiskolát esetleg idegen ajkúak is nézhetik, és ők ugyanúgy a barátaink, nem foglalkozunk a bemutatkozásban olvasható magyar szöveggel. Tehát, ha én új-zélandi látogató lennék és nem érteném a szövegedet, nagyon keveset tudnék meg a bemutatkozásodról, ezért az osztályzat egy citromdisznó, pedig én kíváncsi vagyok rád, Kata. Idézetek helyett minél többet adj önmagadból, ez a házi feladatod. - Szőke -
értékelés:

* A könnyebb olvashatóság kedvéért a szöveget én idéztem be (- pedellus -)