Az üzlet

Josef Sztanacky fényes szőke haját lobogtatva sarkig tárta bécsi irodájának ajtaját a Magyarországról jövő, ízig-vérig vállalkozó házaspár előtt. Zoltán, a Szamuely Tibor Általános Iskola volt tanulója, a Kertészeti - akkor még Főiskola, ma már - Egyetem végzett diákja, ingatlan és tulipán kereskedő, lelkében enyhe malíciával kísérte el egykori középiskolai tornatanár és hivatásos parkettáncos feleségét e talányos üzleti útra. Josef napok óta küldözgette rejtélyes faxait, furábbnál furább célzásokat téve bizonyos pénzösszegekre, amiből Gabriella, akinek Josef a felső kapcsolata volt a rendszerben, messzemenő következtetéseket vont le. Éjszakákat nem aludt, két kilót fogyott, de Zoltán csak nevetett.
   Az irodában a falakon mindenütt a cég jelképei függtek, hamutartókról, kávéscsészékről, óramutatókról, a vitrinekből, és mindenféle trófeákból a cég delejes ereje áradt. Gabriella alázatosan helyet foglalt és csodálattal vegyes kérdő tekintetét Josefra emelte. - Gyönyörű asszony! - mondta Josef Sztanacky és szinte hibátlan bécsi dialektusába kevéske lengyel akcentus keveredett. - Hívattam, mert tudatni akartam, hogy önre esett a választásom. De a szemében ernyedtséget és fáradtságot látok! Hová lett a legendás belső ragyogás?
   Gabriella mukkanni sem bírt. Idegesen cigarettára gyújtott és jelezte, hogy megértette a szemrehányást.
   - A mi munkánk szép és felemelő, mert emberekkel foglalkozunk. Erőt és magabiztosságot adunk nekik, kibontakoztatjuk képességeiket, boldoggá tesszük őket! Ez minket is boldogsággal kell hogy eltöltsön! Én bízom magában! Mert az ösztönömre hallgatok. Tudja-e ön, hogy miért nemz jóképű férfi sokszor csúnya nővel gyermeket? Vagy hogy visszataszító külsejű férfi miért házasodik gyakran gyönyörű nővel? És hogy az eszményi emberpárnak sokszor miért nem születik gyermeke? Mert az ember az ösztönei után megy! A szagló ösztöne után! Az érdekházasságból, ha még oly szép is az emberpár, nem fog gyermek születni! A lovaim például 1982-ben olyan vastag szőrt növesztettek a tél beállta előtt, hogy pontosan tudtam, dermesztő hidegre kell számítanom. Én bízom önben! Önnek a ruhájából is a siker illata árad!
   Gabriella fokozatosan felengedett, szemében rajongás csillant. Arca megszínesedett, egész valójával Josef felé fordult.
   - Én is úgy vélem, nincs annál szebb, mint embereket boldoggá tenni! Segítsen nekem! Szabadítson fel!
   Zoltán felpillantott capuccinójából, majd újra elmélyülten kevergetni kezdte.
   - Gabriella, maga nagyszerű asszony, önben hallatlan erők rejtőznek, ön képes értelmet adni mások életének! Kövessen engem és én megmutatom az utat! Én Vlagyivosztoktól Kosicéig, Vancouvertől Triesztig körbeutaztam a világot, előadásokat tartottam! Lelkesítettem az embereket és ők a földön fetrengve itták szavaimat. Mert a szónak ereje van! Az embereknek pedig vezér kell! És a vezért nem a pénzért követik, hanem annál sokkal magasabb rendű dolgokért! Egy szimbólumért, egy dicséretért, a megértő szóért! Nézzen rám!
   Gabriella ráemelte csillogó tekintetét, és arra gondolt, hogy Zoltán nem a gyermeke apja. Zoltán racionális és gunyoros, sohasem értette meg őt.
   - Én megadom magának a szabadságot! Megszabadítom a vetélytársától! Toborozzon embereket, oktassa őket, vesse be vonzerejét! Ne törődjön a múlttal, nekünk előre kell néznünk! De áldozatot is várok öntől!
   Odakint elállt a szemerkélő eső, a lemenő nap vörösre festette az eget, és a szobában irracionális fény áradt szét. Gabriella úgy érezte, Josef olvas a gondolataiban. Igen, ő képes hatni az emberekre, nemegyszer megkóstolta már a hatalom mámorító ízét, bárcsak újra kipróbálhatná! Összeszedné a szerencsétleneket, megcsillantaná előttük a reményt, azok pedig feltétel nélkül követnék őt.
   - Mit kell tennem? - kérdezte.
   - Nézze, - mondta Josef - az ön vetélytársa, Magda, túl messzire ment. Ellenszegült az utasításaimnak, önállósítani akarta magát, és olyan módszerekhez folyamodott, amiket nem tűrhetek. Végeznem kell vele! Eliminálnom kell őt! De ez nem lesz könnyű, Magda agyafúrt teremtés, tönkretehet mindkettőnket!
   Gabriella gyűlölte Magdát, amiért megkeserítette az életét és féltékeny is volt rá, mert Josef többet törődött vele. Évek óta arról álmodozott, hogy egyszer megszabadul tőle, és lám az élet őt igazolta! Magda saját maga alatt vágta a fát! Diadalmasan tekintett Zoltánra, de Zoltán rosszat sejtett. Ez az egész dialógus nem volt ínyére. Josefet perverz hülyének tartotta, indult volna már vissza Pestre. De Gabriella könyörgő tekintete a székhez kötözte. Josef titkárnője kávét, teát, üdítőt szolgált fel, csészéket és poharakat rakosgatott ide-oda, közben Josef egy fehér cédulára felfirkantott valamit és Gabriella elé csúsztatta. Gabriella előbb Josefra nézett, majd átnyúlt az asztalon és megfogta Zoltán kezét. A cédulán 520.000 dollár állt. Josef tapintatosan kiment a szobából.
   - Nem őrültem meg! - mondta Zoltán fojtott hangon.

Hozzászólások

33
Értékelem!

...hát, ha akarjátok, folytatom, de ez tul.képpen egy lektűr, akár együtt is folytathatjuk. Aztán meglátjuk, mi jön ki belőle...

41
Értékelem!

kata, szerintem folytasd.

48
Értékelem!

Igen, engem is érdekelne, mi lesz később. Esetleg csak felsorolásszerűen.

38
Értékelem!

Köszönöm Lacipapa. :)

33
Értékelem!

Nagyon szép, érett írás, meglátszik, rutinod van benne. Az az érzésem, hogy Hozzád nagyon közeli a történet főhőse. Kíváncsian várom a folytatást.

Új hozzászólás