Végre rászántam magam a kutyanyírásra. Nem könnyű meló...
Kedves Tamás, érdekes formát rendeztél a kutyád szőréből - akarva-akaratlanul, mintha egy másik, leeresztett lufikutya feküdne a földön. Épp ezért, mivel az eszközök szinte maguktól adják a megoldást is, erősebb kompozíciót várnánk. A betonlap repedése kettévágja a képet, így a képzelet árnyékvetítő játékát is leállítja. A tartalom, a történetmesélés is elakad, mert fények nem erősítik a hőséget, a formák nem állnak össze egésszé, esetlegesnek mutatkoznak. Azonban az ötlet jó, így ha a szőr még megvan és a kutya sem menekült világgá a processzus után, érdemes lenne ismételni. (hegyi)
értékelés:
Köszi szépen mindenkinek.
Papa, mikor megnyírtam ott feküdt a két szőrkupac egymás mellett és füttyentenem kellett, hogy megtudjam melyik kupacot kell kidobnom a szemetesbe. :)
Márti, szerintem ez nem az Aladár volt, bár nem láttam minden részét.
Ági a hintaló: ez elgondolkodtató...
Zsolt: Köszönöm szépen e remek értékelést. Sajnos, vagy inkább há'Istennek a szőr már nincs meg. Készült még pár kép más kompozícióban, de sajnos már eléggé esteledett ráadásul a Bundi valamiért fél a kamerától is és a fényképezőgéptől is. Nem könnyű vele "dolgozni"
Köszönöm szépen a kis röfögőt. :)