Kedves Dénes, Bandi (nem a macska, hanem a Szőke) rámtolta, hogy az állatoskutyásgyerekest értékeljem én, mondott hozzá valami olyat is, hogy talán a családi fotóalbumot nem kéne elküldeni, mert ő nem tudta, hogy a sokból ez már válogatva lett. :) De viccet félretéve, mivel Erika kutyájánál részletesen elmondtam, mi a baj a túlszacharinozott helyzetekkel, így csak pár szót szólok, felsorolásként.. Kutya lába levágva. Gyerek térde levágva. Háttérben gyerek feje kettéfűrészelve - eddig a hentelés. Kislányod nem néz ránk, kutya inkább tűr, mintsem élvezi - és globálisan persze aranyos, cuki történet, de az ilyen történetek még akkor is megfontolandó, hogy megörökítésre alkalmasak-e, ha egyébként minden alkatrész a helyén marad, és a modellek adott gesztusának nem a végét, hanem az optimális csúcsát kapod el. Mindennek ellenére tökéletesen értem az elfogult apát. De az nem elemezhető, csak a kép. (hegyi)