Gyermeki félelem vagy elfojtott szexualitás? A kép remélem magáért beszél.
Hú, hát akkor lehet én látom rosszul, nekem semmi angyali nincs benne, egy fej-nélküli gyerek, én a rémálmaimban látok ilyen kislányokat.
Gyermeki félelem vagy elfojtott szexualitás? A kép remélem magáért beszél.
Ez egy szokatlanul erős kép, mondhatom, mert több teret is nyit. Maguk ezek a pöttyök, amiket sejtésem szerint valamilyen reluxa vagy függöny hoz létre, már eleve izgalmas, ahogyan a ruhát átfesti, ahogyan megjelenik, ez már magában elég lehetne a képhez, hogy meghökkentő vagy emlékezetes kép legyen, de azzal, hogy az ajtónál te egy új teret nyitsz, amin átláthatunk valami másik helyzetbe, ezzel lesz az egésznek története és ettől válik az egész meseszerűvé, valóban, ahogyan a cím is mondja akár még a démonokkal is találkozhatunk, hiszen ez az egész arról mesél, mintha valami jelenésként egyszer csak a semmiből termett volna itt ez az emberforma, és ezt még az is nagyon erősíti és nagyon jót tesz a képnek, hogy lehagytad a szereplőnek a fejét. Nyilvánvaló, hogy ha ez egy portré lenne, akkor ennek nem örülnénk, de itt most nem ez a fő szempont. Mindent összevetve nagyon erős képnek gondolom ezt és nagyon köszönöm, hogy megmutattad, hogy mi foglalkoztat, mivel dolgozol, várom a folytatást. (hegyi)
Hú, hát akkor lehet én látom rosszul, nekem semmi angyali nincs benne, egy fej-nélküli gyerek, én a rémálmaimban látok ilyen kislányokat.
:) Én nem igen szoktam fejnélküli lánykákkal álmodni, bizonyára ezért nem tudom ezt átélni. :)))
Valami gyermeki azért lejön, talán a tartás miatt, és lejön amit látok: az a pöttyös szárnyforma a falon, ami a pöttyös ruháshoz tartozik. A fejnélküliséget nem látom. Konkrétan tudok ott fejet, fel sem merült a hiánya, csak a képen kívül van az nekem. Bizonyára a belógó haj miatt érzékelem így.
Szumma: mi az más szóval: gyermeki szárnyas lény... :)))