Remiszto elmeny lehet az utolso elotti pillanat, amikor mar tudom, hogy ott van, de nem latom, hogy valoban ott lenne. Mindent elkovetek, hogy kikeruljem a semmit. A szivem összerandul, ezzel megallitja az idot, kapkodom a szemeimet, keresem az ismeretlen es lathatatlan veszelyt, erzem, tudom, hogy valami nincs rendben, furcsak a fenyek, az arnyekok, maskepp latszik mozdulni a kornyezet, mint ahogy megszoktam, fekeznem kell, leszallni valahova, mielott... Fekszem a porban, mindenem faj, nem latok jol. Fekszem?! Nem szabad, veszelyes, fel kell repulni, elindulni azonnal, barhova, csak fel innen! Most jobb. Mi tortent? Ami madarunknak kiesett, azt kapjuk meg a kepen. Erosen kirajzolja a kontraszt az esetet es noveli a dramat, a hatter nem rombolo ereju kuszasaga szinten. Kapunk egy par masodperces tortenetet, es a befejezes lehetoseget. Angyalka vagy macskaszar, csak rajtunk mulik. (Bobák Csaba)