Az van, hogy ez egy nagyon izgalmas képi megoldás lehetne akkor, ha nem lenne ennyire esetleges, hogy hol húzódik a képhatár. Belevágsz formákba és ezek a vágások nem tűnnek átgondoltnak. Akármelyik oldalát nézhetem a képnek, ezek a geometriai formák nagyon zavarodottan jönnek elő és ez azt a fajta ritmust, vagy azt a dinamikát csökkenti, ami egyébként a kép lényegi mondanivalója lenne. A másik problémám az, hogy nagyon szürke az egész. Ez a kép ezt a fátyolosságot nem igényli. Egy kontraszemeléssel és azzal, hogy a csúcsértékek felé elmozdulunk, izgalmasabbá lehetne ezt tenni. (hegyi)