Nem tudom, nekem tényleg nincs bajom ezzel a színnel. Majd megnézem azért fekete-fehérben.

Köszönöm szépen a részletes véleményt, és a sok érdekes mindent (Doisneau-nak utánanézek). 
Az a helyzet hogy a rózsaszínes árnyalat direkt van. A gépemnek van egy ilyen programfunkciója, csak a pirosat hagyja benne egy digitális szűrő. Ettől picit furák lesznek az így készült képek, ezt hozzáértő mdon nem így kell mondani, pontatlanabbak, gondolom, de nekem ez most nagyon tetszett. Pont nem jó kedve volt a tesómnak, és úgy éreztem ettől a kis rózsaszíntől lesz a képben valami emberi. Ezért nem lett fekete-fehér. 
A gép egy Sony Cyber-shot DCS-400-as. Elég sok korlátja van, de nincs másik. Ezért aztán ezzel boldogulok, amennyire tudok.
Örülök, hogy átment az üzenet. Végül is tényleg ez a lényeg. 

Alapvetően egy baromi jó alapokkal rendelkező portré. Nagyon jó pl, hogy szemvonalban van egy képi  "horizont" is, nagyon felerősíti a tekintetet, és súlyozásában is nagyon jó az egész, jó hogy benne hagytad a falikép sarkát pl. Van viszont egy finom rózsaszín árnyalat, amiről nem tudom, hogy szándékos-e, vagy technikai krampusz. Szerintem inkább az utóbi. 

Tudom, hogy semmi köze ahhoz, amihez hasonlítom most, de nekem a sugárzott hangulatából árad valami, amit Doisneau fotózott Amerikában az 50-es, vagy 60-as években, talán a californiai arisztroktrácia körében. Nem találom hirtelen a könyvet, hogy leírjam a címét. Azokban a fotókban van egy erős egyensúlyi, és tökéletesség érzet, és mégis mindig ott van egy erős hiányérzet. Valami hasonló jön nekem e fotóról ezekkel a képi elemekkel és megoldásokkal.

Azzal kezdtem, hogy van egy jó alap. Megítélésem szerint hogy teljesen tökéletes legyen e fotó, már csak pici technikai többlet kellene. Talán  egy mobillal készült - a 16:9 képarány miatt is gondolom ezt, ami filmes képarány, és ami szerintem most ugyancsak jó, mert tágítja a történetet. Ha nem ilyen lenne, az sem lenne rossz amúgy. De ennek az eszköznek mintha olyan technikai hiányosságai lennének, főleg a finom dinamikai tartományokban, amelyek az utolsó centit jelentenék.  De mondom, ezek már annyira apróságok, a kép erős, számomra sokat üzen, érthetően üzen, és nekem ez a lényeg. Tetszik!