Tudod Vera, sohasem tudhatjuk, hogy kire milyen hatással van egy kép, hogy mit adhat neki. Nekem ez a kép fel elevenítette a kicsi lányom és a köztem lévő bensőséges kapcsolatot, és ahogy ez 20 év múlva visszatért, néhány percre. Vagyis adtál. És manapság adni szép, és egyre nehezebb szerintem.

szia Vera!az én módszerem nem elrejtős,hanem inkább klasszikus.palackposta mánia.ha lehet minél többet,de sztem annak rövidebb az élettartama:(((

de jó, hogy leírtad ezt Feri! én egy kicsit megbántam, hogy megmutattam ezt az üzenetet, hisz annyira személyes. mert amit az ember elrejt, a jövő számára, az nagyon őszinte és általában bizakodó. mindenesetre titkos. ezért egy nagyon privát üzenet ez. érdekes, hogy a tiétek eltűnt. érthetetlen.
de ha ti is leírjátok, amit elrejtenétek, vagy elrejtettetek, akkor talán közelebb kerülünk egymáshoz, és én sem érezném egyoldalúnak ezt a "kitárulkozást". :)

Egyszer mi is be falaztunk egy ajtót, és tettünk bele mindenféle "kacatot" a 4 éves lányommal. Amikor 20 év múlva elbontottuk, már nem találtunk meg mindent, az emlék ki lopta az évek alatt a falból, úgy tűnik. Ezért most a ház alapjába, a betonba egy fémdobozkába rejtettünk néhány apróságot. Onnan nem hiszem, hogy elviszi az emlék. :):)

És sajnos nagy a valószínűsége, hogy az új tulajdonos majd leveri a csempét, de ha megtalálja ezt az írást, akkor biztosan megbánja majd, hogy leverette.

Ez nagyon aranyos lett... Egyébként az írás születésnapja az enyém is :) (Mármint hónapra és napra pontosan.)

édes:) kis szöveg...majd megnézném élőben is ha lehet:)