Ezt a kétoldalas cetlit befalaztuk a fürdőszobacsempe mögé, kis filmesdobozba, kb 3 hete. Remélem eléggé jól nagyítottam ki a fontos részleteket. Bár így, hogy előre megmutatom, megtörhet a varázs. De ha egyszer híres, nagy, világmegváltó ember leszek, akkor mindenki ezt a kis üzenetet fogja keresni :D najó, csak viccelek.
Egy régi hangulatot idéző fekete-fehér, quadro képet látunk. Bár hasonlíthatna a kép a századforduló idején készített térhatású, nézőkén keresztül látható fotókra is, ennek ma újra divatja van, Prágában lehet barnított képeken látható meztelen nőket kapni, kis szemüveggel térhatú hangulata van. A felső osztat azonosnak látszik, míg az alsó eltér, hiszen egy üzenet olvasható rajta. Vélhetően ez az üzenet a sarokpontja a képnek, tulajdonképpen ez egy történet, de nem vizuálisan hanem elmesélve, vagy filmen. A házifeladat szempontjából nem érzem elég pontosnak, mert épp a csendélet forma ebben a másodlagos. Olyan, mintha a feladat alól kibújt volna az alkotó. A csendéletek túl picik, nem ők a hangsúlyosak, hanem az üzenet. Hangsúlyozom, egy stúdium munka szempontjából mondom ezt! Én szeretem a képet, csak nem tehetek mást, mint a lecke szerint próbálok értékelni, a lecke: Csendélet. (szőke)
értékelés:
Tudod Vera, sohasem tudhatjuk, hogy kire milyen hatással van egy kép, hogy mit adhat neki. Nekem ez a kép fel elevenítette a kicsi lányom és a köztem lévő bensőséges kapcsolatot, és ahogy ez 20 év múlva visszatért, néhány percre. Vagyis adtál. És manapság adni szép, és egyre nehezebb szerintem.