Hívószavak: napfény, öröm, fény...
Igazából itt egy portrét látunk, alapvetően amit látok a képen, az egész képre egy zöldes tónus jellemző, mintha egy fátyolként rajta lenne a képen, és ha nincs is rajta direkt, akkor is a mögötte lévő keki színű tapétafal nagyon domináns a szemre elhelyezett pitypangok virágjával és most így az egész képet ez a sárgászöld uralja, ami nem feltétlen egy dinamikus szín, hanem inkább valami csökkentett ha nem is melankólikus, de kesernyés ízt ad a képnek. A két virágszirom egy geg, amitől humorosnak kellene lenni ennek a képnek, de valamiért mégsem érzem oldottnak és könnyednek a képet, hanem olyan, mintha egy csak az ötlet kedvéért kimódolt helyzet lenne, nem a tavasz kategóriájában érzem ezt a képet. A szín, a szűkre vágott kompozíció, szóval olyan, mintha nem egy játék lenne ez a csillagszem. A fal reflexel az arcra is, a kéztartás is problematikás, szóval bár lehetne ez tavasz is, de így ez most nem áll meg. Mivel Barát jó fényképkészítőnek gondoljuk, ezért ismétlésre kérjük. (szőke)
Megszállott másképénszőrszálathasogató vagyok, ezért az első gondolatom a fehéregyensúly volt. Nem cél a műtősterilség, de így a téma számomra a kelleténél jobban beolvad a háttérbe. Kicsit hidegebb fehéregyensúlynál nagyobb lenne a különbség, élőbb az arc. A szemek viszont valóban csillagok, tetszik, és a kéztartással sincs bajom, illik a kép egészéhez.
(A növénytanhoz nem értek.)