Remélem, legalább néhányan tudják mire utal a cím, mert anélkül nem él a kép.
Meg kell nyugtassunk Nóra, hogy nem tudjuk, mire utal a cím, de azért a képpel így is lehet mit kezdeni, bár az egy érdekes dolog, hogy ennyi furcsa utalás érkezik a képcímekben, mintegy tesztelve vagy megdolgoztatva a nézőt, hogy tud-e mit kezdeni vele, ami azt is jelenti, hogy ha nem, akkor kiszorulva érezheti magát abból a körből, akiknek az üzenet szól. A kép egy autóban készített önarckép, és mint egy női svarcenegger, mint egy kémnő, a szem elé emelt kamerával a kocsi visszapillantó tükrében az alkotó próbál a nézővel kommunikálni. Mindemellett érdekes lehetne a mögötte látható táj is, ha Nóra akkor és úgy exponál, hogy ezt figyelembe veszi, magyarán belekomponálja a képbe, hisz a kép fele erről a külső tájról szól. Ehhez ha picit dönt a kamerán, már több információt kap a néző, hiszen a felhős ég nem hordoz fontos képi üzenetet, a történet lényege a tájban folytatódhatna, ha mondjuk ez a gépember látna valami érdekeset az úton a fák között. De jelen pillanatban a tükör szerepe a saját magunk szemlélése, kontrollja, hogy jól tartom-e a kamerát, hogy úgy nézzek ki, mintha, vagyis a képi mondanivalót felülírja az alkotó előre eldöntött közlése, hogy ő most magát mint gépasszony akarja mutatni. Ezt is lehet, de akkor ehhez szűkebb kivágást kell választani. (szőke)
értékelés:
Talán mellé kellett volna tenni a kulcsszót; kibor (azaz szerves és gép egybeépítve, de az emberi intelligencia irányításával). Voltaképpen egy képi gegnek, poénnak, humornak szántam, hogy úgy belebolondultam a fényképezésbe, hogy odanőtt a szemem elé a gép, mint egy Borg-nak (kiborgnak) az optikai implantátum. A megvalósítás az nem sikerült jól, tudom; valahogy azt próbáltam kifejezni, hogy ez a kiborg azért mégiscsak a természetben van otthon, és nem egy technokrata kiborg. Ha ennek így van egyáltalán értelme. :-)